86. Frigyszekrények maradványainak eltemetése
Kérdés: Sír a lelkem, ha eszembe jut, hogyan gyalázták meg Kovnó több száz zsinagógáját és tanházát, különösen a világhírű Jesivá Kneszet Jiszráel-t Szlobodka-Kovnóban, a zsidóság egyik legfontosabb központját, ahol több mint ötven éven át tanulták és tanították a Tórát és a muszárt. Jaj nekünk, akik már nem hallhat-ják a Tóra hangját Szlobodkában, a Tóra hangját, amely valaha a világ egyik végétől a másikig visszhangzott!
A németek és segítőik – az átkozott litvánok – földig lerom-bolták ezt a nagyhírű Tóra-központot. Berontottak a Jesivá Kneszet Jiszráel-be, Isten eme megszentelt épületébe, és megszentségtelení-tették azt. De nekik ehhez nem lett volna maguktól hatalmuk – csa-kis azért tehették meg, mert az Örökkévaló az Ő népére szabadítot-ta haragját, s Jákobot és Izráelt a német bestiák – töröltessék ki a nevük – kezére adta, így teljesítve be a verset: „Jertek – mondják -, irtsuk ki e népet, ne is emlékezzenek többé Izráel nevére!”
Miután Isten újra rátekintett népe szétszórt maradékára, és bukásra ítélte a németeket, szemünk elé tárult – s ekkor rémült döbbenet lett úrrá rajtunk – a jesiva romokban heverő épülete. Még a tóratekercseknek otthont adó megszentelt frigyszekrény helyét sem lehetett már felismerni.
Úgy tűnt, hogy a németek a város többi szent helyéhez ké-pest jóval nagyobb mértékben töltötték ki mérgüket ezen az egy épületen. A jesiva, amely az elmúlt több mint hétszáz év litvániai zsidóinak utat mutató Tórát jelképezte, szálka volt a szemükben. Teljesen lerombolták. Átkutattuk a város romjait, hogy olyan jesivákra és zsinagógákra bukkanjunk, amelyeket esetleg még hasz-nálhattunk volna közös imádkozás vagy tanulás céljára, és megren-dülten kellett szembesülnünk a pusztítás mértékével. A legtöbb szent hely mostanra nem volt több, mint kiürült rom – tetőzet nél-küli falak, betört ablakok. A többit istállókká alakították át a néme-tek és litván segítőik. Csak itt-ott került elő mutatóba egy-egy zsi-nagógai bútordarab. Volt egynéhány olyan is, amelyben a frigy-szekrény vagy annak egy része érintetlen maradt; de legtöbbjükben csupán egy-egy beépített könyvespolcot vagy valamilyen egyéb be-épített bútordarabot találtunk. Ekkor felmerült a kérdés, a szentség eme reliktumait el kell-e temetni vagy sem.
Válasz: Azoknál a zsinagógáknál vagy jesiváknál, amelyekben semmi sem maradt, még csak egy darabka sem a szent frigyszek-rényből – a helyet kivéve, amelyet elfoglalt –, nem volt kérdéses, hogy a helynek nem maradt semmilyen különösebb szent jellege. Ahol azonban a frigyszekrény valamilyen része megmaradt, ott ezeket a megmaradt deszkalapokat el kellett rejteni, vagy el kellett temetni, meggátolandó, hogy azokat valamely kevésbé szent célra használják fel. A többi megmaradt bútordarab – mint például a könyvespolcok – azonban nem igényelt speciális bánásmódot.
