38. Császármetszés elvégzése egy halott nőn
Kérdés: Miután érvénybe lépett ez a rendelet a terhességről, újabb problémák merültek fel. Épp a rendelet érvénybe léptének napján egy állapotos zsidó nő haladt el a kórház előtt. Egy német észrevet-te a nő kidudorodó hasát, és lelőtte őt, amiért megsértette a szapo-rodást tiltó német rendeletet. A pisztolygolyó egyenesen a szívébe fúródott, így a nő azonnal meghalt.
Az arra járók azonnal becipelték őt a kórház épületébe, arra gondolván, hogy talán még van esély vagy az ő, vagy a kisbaba éle-tének megmentésére. Mivel az asszony szemmel láthatólag terhes-ségének utolsó heteiben volt, gyorsan szülészért küldtek. Ő azt mondta, hogy amennyiben azonnal elvégzik az operációt, a magzat élete esetleg megmenthető. Mivel én magam szemtanúja voltam ennek a megdöbbentő gyilkosságnak, és a kórházban is jelen vol-tam, megkérdezték tőlem, hogy a háláchá szerint megengedhető-e ebben az esetben a császármetszés elvégzése. Mivel senki sem tud-hatja biztosan, hogy a magzat életben van-e még, tudni szeretnék, van-e valamiféle háláchikus aggály a halott anya megszentségtelení-tését illetően? Ráadásul, abban a roppant csekély valószínűségű esetben, ha az anya még mindig életben van, hasának felnyitása bizonyosan megölné őt.
Válasz: Számomra nyilvánvaló volt, hogy amikor egy orvos, aki érti a hivatását, operálni rohan percekkel az anya halálát követően, kijelentvén, hogy a magzat megmenthető, akkor hallgatni kell rá, mert abban a pillanatban egy magzat életének a megmentéséről van szó.
Ahol életmentésről van szó, ott nem foglalkozunk azzal, hogy vajon megszentségtelenítünk-e egy holttestet. Ebben az esetben az anya végtelenül boldog lenne, ha testének megszentségtelenítése árán újszülöttje életben maradna. Ezért hát úgy döntöttem, hogy az operációt, amilyen gyorsan csak lehet, el kell végezni. Ahogy a Talmudban áll: „Aki akár egyetlen zsidó életet is megment, az olyan, mintha egy egész világot mentett volna meg.”
A magzat csodálatos mód életben volt. Reményeink azonban legnagyobb bánatunkra hamarosan meghiúsultak. A kegyetlen gyil-kosok – mint minden másban, úgy az élők és halottak nyilvántartá-sában is oly jellemző eszelős német akkurátussággal járva el – ha-marosan bejöttek a kórházba, hogy feljegyezzék a meggyilkolt nő nevét a halottakat regisztráló könyvükbe. Amikor látták az életben maradt újszülöttet, gyilkos dühre gerjedtek. Az egyik német megra-gadta a csecsemőt, és széttörte a koponyáját a kórházi szoba falán. Jaj a szemeknek, amelyeknek látniuk kellett ezt! Száradjon ez a tett a kegyetlen gyilkosok lelkén, a gyerekeik lelkén, és gyerekeik gye-rekeinek lelkén! Lakoljanak meg mindazért, amit velünk cseleked-tek!
