3. Borotválkozás pengével.
Kérdés : A németek sok egyéb mellett azzal is vádoltak minket, hogy a zsidók mocskosak, és számos fertőző betegség hordozói. Különösen dühösek voltak minden olyan zsidóra, aki – mint a legtöbb ortodox zsidó – szakállat viselt. Ha a németek megpillantottak egy szakállas zsidó férfit, gyakran belekötöttek, gúnyolták és zaklatták, s nem ritkán végül meg is ölték. Megfélemlítettségükben a szakállas gettólakók mind leborotválták a szakállukat – még a rabbik és a Tóra tudósok is; ugyanis átlátták, hogy teljességgel lehetetlen, hogy érintetlen maradjon a szakálluk, bármilyen belső szenvedéssel járjon is az „isteni képmást” utánzó díszüktől megválni.
A zsidó vezetők egy más okból is le kényszerültek vágni a szakállukat: A németeknek kifejezett célja volt a zsidó vezetők elpusztítása. A németek úgy tartották, hogy aki szakállat visel, az rabbi, és a rabbikat irgalmatlanul üldözték vagy sok esetben haladéktalanul meggyilkolták. Ezért aztán a rabbiknak muszáj volt levágniuk a szakállukat, hogy óvják az életüket.
Csupán két férfi tartotta meg a szakállát a gettóban. Az egyik a kovnói rabbi volt, Rabbi Avrohom Dovber Kahana Shapira, aki nem vágta le a szakállát, mert a németek már ismerték, és semmi haszna nem származott volna abból, ha megválik tőle. Ezért hát úgy őrködött a zsidóság becsülete fölött, hogy érintetlenül hagyta a szakállát.
A másik személy, egyike a legprominensebb kovnói férfiaknak, egy chábád chászid volt, Ráv Feivel Zussman. Ő vállalta a kockázatot, és nem vágta le a szakállát. Neki sikerült még néhány évig megőriznie zsidó büszkeségét és dicsőségét – egészen az 5704. niszán 3–án és 4–én – 1944. március 27–én és 28–án – végrehajtott Kinderakzionig. E két napon a németek átkutattak minden egyes padlást és pincét, üreget és alagutat, hogy megtalálják a szerencsétlen gyermekeket, akiket aztán előráncigáltak búvóhelyeikről, és meggyilkolták őket. Istenem! Vegyél elégtételt az ő szent és tiszta vérükért!
Hogy megkönnyítsék a gettómunkásoknak a Kovnó melletti repülőtérre való szállítását, a németek felállítottak egy tábort a rabszolgamunkásoknak Aleksot – ez Kovnónak a repülőtérhez legközelebb fekvő külvárosa – mellett. Az egyik ebben a táborban ragadt zsidó megkérdezte tőlem, mit tegyen a szakállával. Az ő táborában ugyanis borotvapengén kívül nem volt más eszköz a szakálla eltávo–lításához. Azt kérdezte, hogy az életét fenyegető veszély miatt, leborotválhatja–e a szakállát egy pengével.
A zsidó vezetők egy más okból is le kényszerültek vágni a szakállukat: A németeknek kifejezett célja volt a zsidó vezetők elpusztítása. A németek úgy tartották, hogy aki szakállat visel, az rabbi, és a rabbikat irgalmatlanul üldözték vagy sok esetben haladéktalanul meggyilkolták. Ezért aztán a rabbiknak muszáj volt levágniuk a szakállukat, hogy óvják az életüket.
Csupán két férfi tartotta meg a szakállát a gettóban. Az egyik a kovnói rabbi volt, Rabbi Avrohom Dovber Kahana Shapira, aki nem vágta le a szakállát, mert a németek már ismerték, és semmi haszna nem származott volna abból, ha megválik tőle. Ezért hát úgy őrködött a zsidóság becsülete fölött, hogy érintetlenül hagyta a szakállát.
A másik személy, egyike a legprominensebb kovnói férfiaknak, egy chábád chászid volt, Ráv Feivel Zussman. Ő vállalta a kockázatot, és nem vágta le a szakállát. Neki sikerült még néhány évig megőriznie zsidó büszkeségét és dicsőségét – egészen az 5704. niszán 3–án és 4–én – 1944. március 27–én és 28–án – végrehajtott Kinderakzionig. E két napon a németek átkutattak minden egyes padlást és pincét, üreget és alagutat, hogy megtalálják a szerencsétlen gyermekeket, akiket aztán előráncigáltak búvóhelyeikről, és meggyilkolták őket. Istenem! Vegyél elégtételt az ő szent és tiszta vérükért!
Hogy megkönnyítsék a gettómunkásoknak a Kovnó melletti repülőtérre való szállítását, a németek felállítottak egy tábort a rabszolgamunkásoknak Aleksot – ez Kovnónak a repülőtérhez legközelebb fekvő külvárosa – mellett. Az egyik ebben a táborban ragadt zsidó megkérdezte tőlem, mit tegyen a szakállával. Az ő táborában ugyanis borotvapengén kívül nem volt más eszköz a szakálla eltávo–lításához. Azt kérdezte, hogy az életét fenyegető veszély miatt, leborotválhatja–e a szakállát egy pengével.
Válasz: Úgy döntöttem, hogy megborotválkozhat a pengével, hiszen a szaktekintélyek egyöntetű véleménye szerint abban az eset-ben, ha az ember élete múlik rajta, megengedett a szakáll pengével való leborotválása. Még csak nem-zsidó sem akadt ebben a hadifo-goly-táborban, aki megborotválhatta volna ezt a férfit, aki ily mó-don legalább azt elkerülhette volna, hogy egy zsidó – akár ő maga, akár valaki más – borotválja meg. De, még ha lett volna is egy nem-zsidó a táborban, az sem számított volna, mivel a németek határozottan megtiltották a nem-zsidóknak, hogy bármiben segítsé-gére legyenek a zsidóknak.
