„Gondolj a saját cádikodra” – a Cemách Cedek tanításai hitről, tanulásról és felelősségről
Oberlander Báruch rabbi a Hászid történetek és mesék újabb részében tovább folytatta a Cemách Cedekről, a harmadik lubavicsi Rebbéről szóló történeteket Haim Mordecháj Perlov rabbi feljegyzései alapján. Az elbeszélések ezúttal a cedáká erejéről, a hosszú élet áldásáról, a Tóra-tanulás iránti rendkívüli odaadásról és a Rebbéhez fűződő személyes kötődésről szóltak.
Az elzálogosított gyöngysor
A Cemách Cedek egyszer észrevette, hogy menye, Rebbecen Rivka Sábeszkor és jom tovkor sem viseli gyöngy ékszerét. Megkérdezte fiát, Rabbi Smuelt, mi történt.
Kiderült, hogy egy lubavicsi zsidó kölcsönt kért tőlük. Rabbi Smuelnek nem volt elég pénze, és nem akarta üres kézzel elküldeni. Felesége beleegyezésével ezért zálogba adták az ékszert, hogy segíteni tudjanak rajta.
Amikor a Cemách Cedek ezt megtudta, kiváltotta az ékszert és visszaadta Rebbecen Rivkának. Ettől kezdve fiának a megélhetésre szánt összegen felül külön pénzt is adott, hogy legyen miből cedákát adnia. A történetben a jótékonyság természetes családi kötelességként jelenik meg: úgy kell gondoskodni róla, hogy annak is legyen lehetősége adni, aki maga is támogatásra szorul.
Egy áldás hosszú életre
Perlov rabbi feljegyezte, hogy 1907-ben vagy 1908-ban egy nyolcvankét éves idős chászid érkezett Lubavicsba. Még személyesen ismerte a Cemách Cedeket, aki évtizedekkel korábban hosszú életre áldotta.
A férfi azonban annak idején hozzáfűzte: nem szeretne pusztán magas kort megérni. Azt kérte, hogy öregkorában is jól lásson, halljon, és az esze is tisztán működjön. A Cemách Cedek erre is áldást adott.
Perlov rabbi saját szemével látta: a férfi nyolcvankét évesen ugyan idősnek látszott, de érzékei és szellemi képességei teljesen épek voltak. Felesége szintén hosszú életre kapott áldást, és hetvennyolc éves koráig élt.
Papír és tinta minden szobában
A Cemách Cedek házának minden szobájában papír és tinta állt készenlétben. Ha eszébe jutott egy tórai gondolat – halachikus kérdés, kabbalisztikus magyarázat vagy chászid tanítás –, azonnal leírta.
Oberlander rabbi szerint előfordult, hogy még ima közben is lejegyzett egy gondolatot. Ez jól érzékelteti, milyen állandóan dolgozott benne a Tóra: a tanulás nem külön elfoglaltság volt az életében, hanem folyamatos belső jelenlét.
Majdnem elköltözött Lubavicsból
Egy alkalommal a Cemách Cedek annyira megharagudott Lubavics lakóira, hogy elhatározta: elköltözik egy másik településre. A család és a chászidok igyekeztek lebeszélni róla, mert egy egész közösséget, házakat és zsinagógát kellett volna új helyen felépíteni.
Végül legidősebb fia, Rabbi Jehuda Léb talált egy egyszerű érvet: a „lubavicsi” elnevezés szépen hangzik, az új település nevéből képzett megnevezés viszont furcsán hangzana. A Cemách Cedek elfogadta az érvet, és maradtak.
A történet játékossága mögött egy komoly igazság is megjelenik: egy Rebbe és egy közösség kapcsolata idővel annyira összefonódik, hogy maga a hely neve is identitássá válik.
A fiú, aki csak tanulni tudott
Rabbi Jehuda Lébről a Cemách Cedek azt mondta: „ő az én cádikom”. Teljesen a Tóra-tanulásnak és az istenszolgálatnak élt, a világi ügyekben alig volt jártas.
Olyannyira nem tudott oroszul, hogy amikor egy rendőr megállította a kipája miatt, és azt akarta mondani, hogy befizette az ehhez szükséges adót, véletlenül egy hasonló hangzású szót használt, amely azt jelentette: lázadó a hatalom ellen. A tévedés annyira nyilvánvaló volt, hogy még a rendőr is nevetett rajta.
„A hosszú téli éjszakákon és a hosszú nyári napokon”
Valaki egyszer megkérdezte a Cemách Cedeket: miként lehet ennyi Tórát megtanulni?
A válasz egyszerű volt: „A hosszú téli éjszakákon és a hosszú nyári napokon.”
A mondat egész életprogramot foglal össze. A tudás hosszú évek kitartó munkájából épül. A Cemách Cedek Maimonidész nagyságáról is úgy beszélt, hogy a Misné Torához olyan szinten kellett ismerni az egész Talmudot, ahogyan ő maga bizonyos traktátusokat ismert.
Ehhez kapcsolódva Oberlander rabbi felidézett egy másik mondást is. Valaki azzal dicsekedett, hogy úgy ismeri a Talmudot, mint az Ásré imát. A válasz erre az volt: próbálja meg visszafelé elmondani. Az igazi tudás ott kezdődik, ahol az ember már nemcsak a megszokott sorrendet követve találja meg az anyagot.
Nitl este és a fölösleges figyelmeztetés
Egy Nitl estén a Cemách Cedek megfeledkezett a szokásról, amely szerint azon az éjszakán nem tanulnak Tórát, és leült tanulni. Valaki figyelmeztette.
A Rebbe becsukta a könyvet, de megjegyezte: vannak helyzetek, amikor valóban kötelesség szólni a másiknak, és vannak olyanok, amikor jobb hallgatni. Ebben az esetben szerinte nem kellett volna figyelmeztetni.
A rövid történet arra mutat rá, hogy a vallási érzékenységhez hozzátartozik annak felismerése is, mikor használ a figyelmeztetés, és mikor válik öncélúvá.
Rossz gondolatok ellen: a saját Rebbe arca
Egy chászid azzal panaszkodott a Cemách Cedeknek, hogy újra és újra rossz gondolatok jutnak eszébe.
A Rebbe azt tanácsolta: ilyenkor képzelje maga elé egy cádik arcát. A férfi megpróbálta, majd visszatért, és azt mondta, nem segített.
Kiderült, hogy egy másik cádikra gondolt. A Cemách Cedek ekkor pontosította tanácsát: „Gondolj rám.”
A történet szerint a saját Rebbéhez fűződő személyes kötődésnek más ereje van. A chászid számára a Rebbe nem elvont szent ember, hanem az a cádik, akihez saját lelki élete kapcsolódik.
A Cemách Cedek öröksége
Ezek a történetek ismét azt a világot idézik fel, amelyben a Tóra minden pillanatot áthatott: ott volt egy elzálogosított gyöngysorban, az idős ember áldásában, a tintával és papírral teleszórt szobákban, a téli éjszakák tanulásában és egy chászid gondolatainak rendezésében.
A Cemách Cedek számára az istenszolgálat életforma volt. Tanulni kellett, segíteni kellett, adni kellett, és a Rebbéhez való kötődést is úgy kellett megélni, hogy annak valódi hatása legyen az ember gondolkodására és cselekedeteire.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
