„Amikor beléptem a rebbéhez, akkor születtem meg”
– Tanítványok, mesterek és a hászid élet finomságai
Oberlander Báruch rabbi ezúttal különleges lubavicsi hászidok történeteit idézte fel: Sámuel Litin, a briliáns előadó; Rasbác, a jósivák lelki vezetője; valamint más rejtett cádikok életéből mesélt tanulságos, olykor meghökkentő epizódokat. A történetek közös üzenete: a hászid élet nemcsak a szigorú micvatartásról szól, hanem az ember formálásáról is – belső növekedésről, alázatról, kitartásról, és arról, hogy a Tóra tanulása és az ima milyen mélyen képes alakítani egy ember lelkét.
„Nagyon jól tudom, ki vagyok én”
Sámuel Litin, egy amerikai lubavicsi rabbi briliáns előadásáról ismert, egyszer egy lenyűgözött hallgató így szólt hozzá:
„Rebbe, még soha nem találkoztam olyan bölcs emberrel, mint Ön!”
A rabbi mosolyogva egy történettel válaszolt. Mendel vitebszki rabbit, a mezricsi mágid tanítványát, egy város rabbiává kívánták kinevezni. Küldtek is neki egy hivatalos levelet, amelyben hosszú sorokon át dicsérték őt – nagy tudás, cádik, igaz ember.
„Amikor először olvastam a levelet, örültem” – mesélte Mendel rabbi. „Arra gondoltam, ha majd egyszer az égi bíróság előtt állok, és megkérdezik: tanultál? – csak előveszem ezt a levelet. De aztán rájöttem: fognak kérdezni, Mendel, Mendel, te tudod, hogy ez nem igaz. Akkor mire lesz jó ez a sok dicséret?”
A válasz világos volt: az ember tudja, hogy mit ér valójában – az önismeret többet ér a legszebb címeknél.
Rebbék útján – más sorrendben
A híres Rasbác, a lubavicsi jésiva későbbi haszidizmus-tanára fiatal korában megbízást kapott a Cemách Cedektől, hogy látogassa meg több híres cádik sírját – pontos útiterv szerint. Bár minden helyszínt felkeresett, nem az előírt sorrendben, és nem a megadott időben.
„A rebének ez nagyon fájt” – mesélte Oberlander rabbi. „Nem tudjuk pontosan, milyen következménye volt, de a szöveg szerint a gyermekeiben mutatkozott meg a büntetés.”
A tanulság: ha egy rebbe pontos utasítást ad, abban nemcsak földi, hanem mennyei rend is van – még az időzítés sem véletlen.
„Ma nem vagy olyan, mint tegnap” – és holnap még jobb leszel
Rasbác egyik gyakran ismételt mondása volt:
„He is niszt vi hajnt – ma már nem olyan, mint tegnap.”
Azaz: minden nap új lehetőséget ad a fejlődésre. Tegnap már megtörtént, de ma lehet másként, jobban, tisztábban, magasabb szinten élni.
Miért nem evett a lává málkén?
Sábát kimenetele után a hagyomány szerint egy negyedik étkezést is tartunk, a láve málkét, mellyel „elkísérjük a királynőt”, azaz a szombat szentségét. Rasbácot egy alkalommal erre az étkezésre hívták, ahol gazdagon megterített asztal várta.
A haszidok csodálkoztak, hogy alig evett valamit. Amikor kérdezték, így felelt:
„Lehet, hogy most ezzel erősítem a ‘luz’ csontot, amiből majd a feltámadáskor újjáépül a test. De ha ez az evés bűnhöz vezet, akkor lehet, hogy soha nem fog feltámadni.”
Az evés nem mindig jó – figyelmeztetett. A szentség nem a mennyiségben, hanem az odaszánásban rejlik.
A levél, amiben semmi sem volt – mégis minden benne volt
Egy másik történet szerint a Rasbác egy üzenetet vitt a Cemách Cedeknek, amit mesterétől kapott, aki külön megkérte: „Ne olvasd el a levelet, ez a rebének szól.”
A kíváncsiság azonban erősebb volt – kinyitotta, és egy üres lapot talált. Amikor átadta a rebbének, az így szólt:
„Ki adott neked engedélyt, hogy elolvasd?”
Még az üres lap is beszédes, ha a rebbe látja, mi történt vele.
Egy sapka, ami eltakarta az eget
Rasbác egyszer megjegyezte, mennyire nem szereti az akkoriban divatos hosszú sildes sapkát. „Amikor az ember felnéz az égre, azt kell lássa, Ki teremtette. De ha a sapka takarja az eget, mit lát?”
Egy szokás – akár öltözködésben – is befolyásolhatja, hogyan észleljük a Teremtőt.
Születésnap – a lélek születése
Amikor megkérdezték Rasbácot, mikor van a születésnapja, nem a biológiai dátumot mondta meg. Hanem azt az éjszakát, amikor először bemehetett személyes beszélgetésre a Cemách Cedekhez:
„Addig nem voltam igazán ember. Akkor születtem meg.”
És mivel hajnalban történt, évről évre egész éjjel ébren maradt, hogy újra átélje ezt a születést.
Imában élni – nem csak mondani
A Rasbác különösen hosszan imádkozott, főleg a zsoltárokból álló pszuké de zimrá részt mondta hosszasan.
„Miért ott időzöl ennyit, amikor a smá előtti áldásokban van a haszidizmus mélysége?” – kérdezték tőle.
Ő így felelt:
„Ha most érzem az ima ízét, ha most tudok jól imádkozni, akkor miért menjek tovább? Maradjunk itt, és csináljuk jól.”
Egy szám, ami mégis igaz volt
Egy másik hászid, aki pénzt gyűjtött a jésivának, azt mondta a támogatóknak: „400 fiú tanul nálunk!” Pedig valójában jóval kevesebb volt. Amikor számon kérték, így válaszolt:
„Lehet, hogy csak 40 fiú van, de ha mindegyik teljes szívével, minden lelkének tíz szférájával szolgálja az Örökkévalót, akkor az már 400!”
A Rebbe nagyon megkedvelte ezt a választ – mert valóban: a minőség néha többet ér, mint a mennyiség.
„Már az apámnál van, és hallgatja a haszidizmust”
A fiatalon elhunyt Silém Kuratin különleges figura volt: nem vallásos családból jött, gimnazista öltözékben érkezett a jésivába – de hamarosan a haszidizmus egyik legmélyebb tanítója lett.
Halála után az előző Rebbe így emlékezett meg róla:
„Már az apámnál van, és hallgatja tőle a haszidizmust.”
Minden, amit az életében szent odaadással tett, tovább folytatódik – immár egy másik világban.
A test, mint távcső az Örökkévalóra
Az előadás zárásában Oberlander rabbi felidézett egy tanítást a Job könyvéből:
„Mi beszári echzé Eloká – testemből látom az Istent.”
A test olyan, mint egy távcső: ha megtisztítjuk, ha megtanuljuk helyesen használni, akkor valóban képesek leszünk látni a Teremtőt – önmagunkban és a világban.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
