„Legyen veled gyertya”
Új könyv, régi kincsek: Likuté Torim és a Báál Sém Tov történetei
Oberlander Báruch rabbi ezen az estén új kötetbe kezdett. A Greenlass rabbi történetei után most a Likuté Torim című gyűjtemény következik, melynek szerzője Chájim Mordecháj Perlavra. Perlavra még az ötödik lubavicsi rebbe, a Rebbe Rásáb idején tanult Lubavicsban az első világháború előtt, később Milánóban volt az askenáz közösség rabbija, majd Ausztráliában telepedett le. 1889-ben Herszonban született, és 1977-ben hunyt el Melbourne-ben.
Felmerülhet a kérdés, miért ír egy rabbi történetgyűjteményt. A magyarázat a lubavicsi rebbe kezdeményezése: az idős hászidokat arra kérte, hogy írják le mindazt, aminek szemtanúi voltak, illetve amit hitelesen hallottak. Ezek a leírások nem irodalmi ambícióból születtek, hanem engedelmességből és felelősségből, ezért minden történet külön érték.
A kötet rendszere kronologikus: a Báál Sém Tovtól indul, majd a mezricsi mágidon át halad, és később érkezik el a lubavicsi rebékhez. Ezen az estén a nyitó fejezetből, a Báál Sém Tov köréből hallottunk több történetet.
„Senkitől nem félek, csak az Istentől”
Az első történet a fiatal Báál Sém Tovról szólt. Gyermekkorában szeretett az erdőbe menni, egyedül lenni, és ott imádkozni, elmélyülni, amit a hászid hagyomány hitbodedutnak nevez.
Egy alkalommal megjelent előtte valaki, és rákérdezett, hogyan mer egy gyerek egyedül az erdőben lenni. A válasz tömör és jellemző volt.
„Senkitől nem félek, csak az Istentől.”
Ez az idegen azonban provokálni akarta: azt kívánta, mondja ki, hogy az Örökkévaló elhagyta a földet. A Báál Sém Tov felismerte a veszélyt, és egy zsoltárverssel válaszolt, majd a botjával ráütött a jelenésre, mire az eltűnt. A történet értelmezése szerint nem emberrel állt szemben, hanem egy ártó erővel, amely csapdába akarta vinni.
A sátán mint fekete kutya
A második történet még élesebben fogalmazott a szellemi erők világáról. A Báál Sém Tov, „tett, amit tett”, és lehozta a sátánt, akit a hagyomány gyakran csak rövidítve nevez: számech-mem.
A jelenés fekete kutya alakjában jelent meg, hátsó lábain állva az ablaknál. A történet szerint azzal vádolta a Báál Sém Tovot, hogy merészsége példátlan, mert ő maga csak kétszer járt ilyen közvetlenül „lent” a világban: az első ember bűne idején és az Első Szentély pusztulásakor, egyébként küldöttek által működik.
A Báál Sém Tov válasza itt is ugyanaz volt.
„Senkitől nem félek, csak az Istentől.”
Majd azt követelte, hogy adja át a hászidizmus kulcsát, és a hagyomány szerint a Báál Sém Tov valóban „elvett” tőle valami különlegeset. Perlavra rabbi idézte azt a magyarázatot is, amelyet lubavicsi tanára, Smuel Gronem Eszterman adott: a történet belső értelme az, hogy a sátán ne álljon ellen annak, hogy az Alter Rebbe lelke leereszkedjen a világba, és kibontsa a Chábád hászidizmus szellemi rendszerét.
A cipő és a samesz érzékenysége
A harmadik történet a Báál Sém Tov és a szolgája, a samesz kapcsán hangzott el. A Báál Sém Tov napközben lepihent, a samesz pedig takarítani kezdett. Felmerült benne, hogy odébb tegye a rebbe cipőjét, hogy alatta is kisöpörhessen, majd úgy döntött, inkább nem nyúl hozzá, csak körbesöpri.
A Báál Sém Tov felébredt, és megkérdezte, felemelte-e a cipőt. Amikor meghallotta, hogy nem nyúlt hozzá, nagyon örült, és hosszú életet ígért neki.
Sok évvel később egy vendég egy házban furcsa jelenetet látott: egy viszonylag fiatalos ember tevékenykedik, a kemencén pedig egy öregember fekszik és panaszkodik. A vendég azt hitte, az öreg az apa, a fiatal a fiú. A házigazda azonban nevetett, és azt mondta: a kemencén fekvő az ő fia, ő pedig az apa. Ezután elmesélte, hogy ő volt a Báál Sém Tov samesze, és az áldás hatására „megállt az idő”, a teste nem öregedett úgy, mint másoké.
Perlavra rabbi itt egy fontos megjegyzést tett: a történetben nem az a legnagyobb csoda, hogy a Báál Sém Tov hosszú életet adott. Az igazi csoda az, hogy a samesznek volt finom érzéke ahhoz, hogy a rebbe cipőjéhez ne nyúljon.
„Legyen veled gyertya”
A negyedik történet egy látszólag egyszerű mondattal kezdődött. Egy ember Sábeszra eljött a Báál Sém Tovhoz, tanításokat hallott, majd búcsúzáskor a Báál Sém Tov egy gyertyát adott neki és ennyit mondott:
„Ahova mész, legyen veled gyertya.”
Hazafelé a vendég megszállt egy fogadóban, ahol gyanús dolgok történtek. Kívülről bezárták a szobáját, elvitték a kulcsot, és csak egy kis gyertyát adtak, amely hamar leég. A Báál Sém Tov szavai nyomban eszébe jutottak: nemcsak fény kell, hanem a fénynek célja van. Meg kell nézni, mi van körülötte.
A gyertya segítségével átvizsgálta a szobát, és az ágy alatt egy csapóajtót talált. A nyílásban holttestek voltak. Megértette, hogy gyilkosságok helyszínére került. Kihúzott egy holttestet, a saját ruhájába öltöztette, az ágyba fektette, mintha ő aludna, majd ő maga elrejtőzött a gödörben. Éjjel valóban betörtek, az ágyban fekvőre sújtottak, és a testet bedobták a nyílásba, azt gondolva, őt ölték meg.
Reggel, amikor már mozgolódott a város, kiabálással segítséget hívott. A hatóságok feltárták a gödröt, a holttesteket, és leleplezték a gyilkosokat. A Báál Sém Tov egyetlen mondata így nemcsak életmentő tanács volt, hanem eszköz egy egész bűn feltárásához.
A ló, a nyitott istálló és a „három nap magyarázat”
Az ötödik történet egy szegény tanítványról szólt, akit felesége nyomására rávett a lopásra. Azt tanácsolta neki, lopjon el egy lovat a Báál Sém Tov istállójából. Ezen az éjszakán a Báál Sém Tov állítólag azt mondta a nem zsidó istállófelelősnek, hagyja nyitva az ajtót. A tanítvány valóban ellopta a lovat, de mivel nem volt mivel etetnie, három nap múlva visszavitte.
Az Alter Rebbe ezt a történetet a fiának, a Mitteler Rebbének mesélte. A fiú kérdezte: miért engedte ezt meg? Miért nem záratta be inkább az ajtót? Az Alter Rebbe válasza tömör és titokzatos volt.
„Azt akarod tudni? Ezt kétszer auf dem darf man redn. Három nappal és három éjszakával kell magyarázni.”
A történet nyitva maradt, mint sok hászid elbeszélés: nem mindig kapunk kész magyarázatot, néha csak azt, hogy a történet mélyebb, mint amit egy gyors válasz elbír.
A „méz” és a félreérthetőség
Végül egy rövidebb epizód hangzott el a Báál Sém Tov asztaláról. Tanítás közben az arca gyakran vörös lett a lelkesedéstől, és az asztalon ott volt egy fél pohár med, valamilyen mézalapú alkohol. Még utazásai során is vitte magával.
A Báál Sém Tov ehhez a jelenséghez így viszonyult:
„Aki érti, érti, aki nem, ne értse félre.”
Aki felfogja a tanítás belső tüzét, az tudja, miért ég az arc. Aki nem érti, az könnyen azt mondja: a med hatása. A Báál Sém Tov nem bánkódott a félreértés miatt, mert a lényeg nem a külső magyarázatokban van, hanem abban, hogy az ember mit lát és mit ért meg.
Zárás és bejelentés
Az adás végén Oberlander Báruch rabbi jelezte, hogy másnap a szokásos „Kérdezd a rabbit” adás következik, és előre szólt: csütörtökön nem lesz tanulás, mert Debrecenbe utazik bár micvára.
A Perlavra-kötet jó választásnak ígérkezik: a történetek rövidek, élesek, sokszor meglepők, és tipikusan olyan „régi kincs” jellegű leírások, amelyek éppen attól hitelesek, hogy nem irodalmi műnek készültek, hanem megőrzésre.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
