Legyőzni, nem megfordítani
Ösztön, alázat és istenfélelem a hászid mesterek tanításaiban
A Budapestre való visszatérés után, kissé rekedten, de változatlan szellemi frissességgel folytatta Oberlander Báruch rabbi a keddi hászid történetek sorozatát. Az este középpontjában a belső munka állt: mit jelent valóban micvát teljesíteni, hogyan küzd meg az ember a saját ösztöneivel, és miként értelmezik mindezt a hászid mesterek.
Két érme, két szint
Az előadás elején Simcha Bunam, a psiszhai rebbe egyik ismert történetét idézte fel. Amikor egy szegény ember adományért fordult hozzá, először adott neki egy pénzérmét, majd visszahívta, és adott még egyet. Tanítványai kérdésére így magyarázta: „Az elsőt azért adtam, mert micva. A másodikat azért, mert le kellett győznöm magamat.”
Ez a különbség vezette be a kabbala két alapfogalmát: az itkafjá és az ithápchá közti eltérést. Az egyik a rossz ösztön legyőzését, a másik annak teljes átalakítását jelenti. Nem mindenki képes a rosszat jóvá változtatni – de mindenki képes arra, hogy újra és újra ellenálljon neki. „És minden ilyen pillanat új isteni fényt hoz a világba” – hangsúlyozta a rabbi.
Vak szemmel is látni
Ugyanennek a mesternek egy másik, sokatmondó válaszát is hallhattuk. Amikor megvakult, megkérdezték tőle, hogyan segíthet másokon, ha önmagát sem tudja meggyógyítani. Rövid válasza így szólt: „Amit látnom kell, azt látom.” A történetek szerint valóban „látott”: egy túlságosan modernül öltözött hászidon például azonnal felismerte, milyen apró lépések vezetnek az eltávolodáshoz – még a gombok is beszédesek voltak számára.
Hanukai olaj és a „rózsa”
Egy járványszerűen terjedő betegség idején a psiszhai rebbe különös tanácsot adott: a hanukai mécsesből megmaradt olajat kell a beteg testrészre kenni. A magyarázat mély szövegértelmezésből fakadt: a „sosánim” szót – amelyet általában Izrael népére értelmeznek – ő szó szerint „rózsáknak” olvasta. A csoda ott történik, „ami megmaradt a korsóban”. A rabbi hozzátette: nem véletlen, hogy Simcha Bunam jól értett a gyógyászathoz is – de ez már a természeten túli határ volt.
Tea az Ácilutban?
Egy másik hászid történet a földhözragadt és a spirituális világ közti feszültséget mutatta meg. Amikor egy rebbe fiának teát vitt a megfázott apjának, az így felelt: „Ácilut világában nincs tea.” A fiú azonban nem maradt adós a válasszal: „De köhögés sincs ott.” – mondta, és ivott egy kortyot. A tanulság egyértelmű: a spiritualitás nem mentség a valóság figyelmen kívül hagyására.
Nyelvtudás – igen vagy nem?
Az este egyik legélesebb gondolatmenete Moses Montefiore varsói látogatásához kapcsolódott. Montefiore a cári rendelet kapcsán – amely kötelezővé tette az orosz nyelv tanítását a zsidó iskolákban – a purimi történettel érvelt: Mordecháj azért mentette meg a király életét, mert értette a nyelvet. Erre válaszolt frappánsan a gur rebbe: épp ellenkezőleg – azért mert a zsidókról azt hitték, nem tudnak nyelveket, merték mellettük kimondani az összeesküvést. „Ha tudták volna, hogy Mordecháj érti, soha nem beszélnek ott.”
Erjedés vagy munka
Több mester tanítását idézve a rabbi visszatérő képet hangsúlyozott: az ember olyan, mint a tészta. Ha nem dolgoznak vele, megerjed. Ha nincs folyamatos munka, Tóra és micva, az eltávolodás szinte észrevétlenül kezdődik. Ezért mondják jiddisül ugyanazzal a szóval az erjedést és a vallásos elhidegülést.
Farkas és istenfélelem
Az est végén egy egyszerű, mégis megrázó példát hallottunk az istenfélelemről. Egy hászid azt mondta: „Az istenfélelem ábécéjét sem ismerem.” A rebbe erre csak annyit kérdezett: „Láttál már farkast?” Amikor a válasz igen volt, és a félelem leírása elhangzott, így zárt: „Ez az. Ilyennek kell lennie az istenfélelemnek.”
A nagyok és a kicsik paradoxona
Végül a vurkai rebbe magyarázatát idézte a rabbi József és Benjámin történetéről. „A nagy mindig úgy érzi: ez még csak a kezdet. A kicsi pedig azt, hogy már mindent megtett.” Ez a különbség választja el az igazi isten-szolgálatot az önelégültségtől.
Az este tanítása világos volt: nem az számít, ki hol tart, hanem hogy hajlandó-e újra és újra dolgozni magán. Legyőzni, nem megmagyarázni. És ha kell, visszahívni a szegényt – még egy érme erejéig.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
