Amikor az ima fontosabb az időnél
Egy lengyelországi lubavicsi hászid portréja
Ezen az estén Oberlander Báruch rabbi egy különleges hászid alak köré fűzte fel a történeteket: Schneersohn Schneur Zalmanról beszélt, egy lengyelországi lubavicsi hászidról, akinek élete szinte teljes egészében az imára, az isten-szolgálatra és a micvák iránti rendíthetetlen hűségre épült.
A történetek nem látványos csodákról szóltak, hanem egy olyan belső világról, ahol az idő elveszítette jelentőségét, ha az ember Istennel állt kapcsolatban.
Egy lubavicsi leszármazott Lengyelországban
Schneersohn Schneur Zalman különlegessége már önmagában földrajzi volt. Nem Oroszországban vagy Ukrajnában élt, ahol a Chábád gyökerezett, hanem Lengyelországban, Łódź városában. Ez ritkaságnak számított, hiszen a lubavicsi hászidizmus csak a 20. század elején kezdett el igazán elterjedni Lengyelországban, főként azután, hogy az előző lubavicsi rebbe elhagyta a Szovjetuniót.
A holokauszt pusztítása miatt alig maradtak lengyelországi lubavicsi hászidok. Schneur Zalman azok közé tartozott, akik túlélték, és akiknek alakját és történeteit később Wolf Gringlass rabbi őrizte meg és adta tovább.
„Lamdan vagy gvir?” – egy gyermekkori prófécia
Gyermekként apjával Lubavicsba utazott, ahol maga a negyedik lubavicsi rebbe, Smuel Schneersohn rabbi vizsgáztatta. A rebbe megkérdezte tőle, hogy tóratudós szeretne-e lenni, vagy inkább vagyonos ember.
A kisfiú gondolkodás nélkül a tanulást választotta. Amikor azonban nem volt hajlandó odaadni arany zsebóráját és láncát, a rebbe elmosolyodott, és azt mondta: „Akkor mindkettő leszel.”
A történet később beteljesedett: Schneur Zalman egész életében komoly tóratudós volt, ugyanakkor sosem élt szűkösen. Vagyonát azonban nem önmagáért, hanem a közösség és az isten-szolgálat támogatására használta.
Ima, amely nem ismeri az órát
Schneurs Zalman imádkozása legendás volt. Hétköznapokon képes volt órákon át imádkozni, olykor késő délutánig, ami gyakorlatilag mindennapos böjtöt jelentett számára. Bár az ötödik lubavicsi rebbe arra utasította, hogy egyen az ima előtt, ha az szükséges a koncentrációhoz, ő ezt nem tudta elfogadni.
Végül kompromisszumot kötött: az Amida után evett valamit, majd visszatért az imához, és további órákon át folytatta. Erről maga mondta ironikusan: „Azt hiszik, hogy imádkozom, pedig csak eszem.”
Valójában azonban mindenki tudta, hogy számára az ima nem kötelesség volt, hanem létállapot.
Egy éjszaka a vonaton
Egy alkalommal egész éjjel vonaton utazott, ahol nem volt víz kézmosáshoz. Mivel attól tartott, hogy elalszik, majd nem tudja azonnal rituálisan leöblíteni a kezét, egész éjszaka állva maradt, az ablaknál, és hászid gondolatokba merült.
Társa később így emlékezett vissza: „Neki volt min gondolkodnia egész éjjel. Nekem nem lett volna.” A történet jól mutatja, milyen természetességgel élt Schneur Zalman a hászid belső világban.
Könnyek a szombat kimenetelén
Miközben sokan sietve mondják a szombat kimenetelének imáit, Schneur Zalman ilyenkor lassított. Az Amida utáni szakaszokat másfél órán keresztül mondta, sokszor könnyekkel. A szombat elengedése számára fájdalmas lelki átmenet volt.
Szombat kimenetele után gyakran egész éjszaka írt hászid gondolatokat. Előfordult, hogy hajnalban mindent a tűzbe dobott. A fia később mesélte, hogy nem egyszer mentették ki ezeket az írásokat a lángok közül – de a holokauszt után végül semmi nem maradt fenn belőlük.
Micvák a végsőkig
Legyen szó a hold megáldásáról, a luláv lengetéséről vagy a chámec kereséséről, Schneur Zalman minden micvát végletekig vitt. A kidus levánát akár másfél órán át mondta, csukott szemmel, mozdulatlanul állva.
Ha felhős volt az ég, és már a hetedik nap is elmúlt újhold után, teljesen összetört. Előfordult, hogy éjszaka felébresztették, amikor rövid időre előbukkant a hold.
Egy élet tanítása
Az est történeteiből nem egy „szent ember” idealizált képe rajzolódott ki, hanem egy olyan hászidé, aki minden pillanatban komolyan vette, mit jelent Isten előtt élni. Nem magyarázta, nem egyszerűsítette, nem engedett.
Ahogy Oberlander Báruch rabbi történeteiből kiderült: Schneersohn Schneur Zalman számára az ima nem része volt a napnak, hanem maga a nap.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
