Lógni a kapun – hogyan „készít” a Rebbe hászidot?
Az igazán mély tanítások néha fejjel lefelé érkeznek
„Ha az ember látja, hogy lóg a kapun egy csizma, tudja, hogy ott csizmákat készítenek. Ha oló, akkor szabó dolgozik ott. És ha egy hászid lóg a kapun fejjel lefelé? Akkor tudod, hogy itt hászidokat készítenek.”
A jom kipuri böjt előestéjén Oberlander Báruch rabbi ezúttal is megragadó és tanulságos történeteket osztott meg a közönséggel – ezúttal a lubavicsi hászid világ különös figuráiról. Előadásának középpontjában olyan legendás alakok álltak, mint a psmuel munkesz, a bölcsességét humorba csomagoló tanító, valamint Reb Avremke Zsembiner, akinek szokása volt a heti szakaszt megszakítás nélkül elolvasni – akár négyszer is újrakezdve, ha közben félbeszakították.
Csak olívaolajért indult, két hónap lett belőle
„Két hónap után végre elindult hazafelé – de még időben eszébe jutott, hogy felesége eredetileg csak olívaolajért küldte el…”
Röpsmuel Munkesz történetei mára anekdotákban élnek tovább, mégis mindegyik mély tanítást hordoz. Egyik ilyen emlékezetes eset az volt, amikor Chanuka előtt felesége azzal bízta meg, hogy vegyen olívaolajat. Röpsmuel útközben azonban úgy döntött, hogy inkább tanulni megy az Alter Rebbéhez – két hónapra. A hazafelé vezető úton ugyan megvette az olajat, de sietségében összetörte. „Ajjaj… nem szabad sietni” – jegyezte meg, talán nemcsak az üvegre gondolva.
Tíz mászkér – és megszületik egy gyermek
Röpsmuel egy másik híres történetben a gyermekszülés komplikációi miatt hozzá forduló embert nem küldte tovább az Alter Rebbéhez. Maga mondott egy imát, majd tanácsolta: „Mondd el tízszer a mászkért, és az Örökkévaló segítségével minden rendben lesz.” A férfi engedelmeskedett – és egészséges gyermeke született.
Később, amikor a hálás apa visszatért megköszönni a Rebbének az áldást, az Alter Rebbe gyorsan rájött, hogy „ez biztosan csak Röpsmuel lehetett, akinek ilyen humora van”. Röpsmuel nem is tagadta. „A gyerekek mindig kimennek a zsinagógából mászkér alatt, mert élnek még a szüleik. Hát ha egy kisbaba az, aki készül megszületni – az biztosan kijön.”
A csodatevő ima dallama – ami egy gyermeket hozott vissza a zsidósághoz
A heti szakasz kétszeri héber, egyszeri arámi vagy Rási szerinti átolvasása, a mávír sedrán, nemcsak tórai kötelesség – hanem emlékek hordozója is. Egy holokausztot túlélő fiú, akit nem zsidó család nevelt fel, csak egyetlen dallamra emlékezett. A dallam a mávír sedrán éneklése volt, amit a zsidó nők a budai idősek otthonának udvarán hallottak egy idős bácsitól. „Ez az, ahogy apám szokott énekelni” – mondta a fiú. Ez a mondat lett a híd a múlt és a zsidó jövő között.
Egy szegény ember, aki kívülről tudta az egész Likutei Tórát
A zsembini rebbe, Reb Avremke akkor döntött úgy, hogy elfogadja a rabbinátust, amikor beszédbe elegyedett egy szegény zsidóval. Kiderült, hogy ez a szegény ember kívülről tudja az egész Likutei Tórát, az Alter Rebbe hászid tanításainak gyűjteményét. „Ha itt ilyen emberek élnek, akkor érdemes itt rabi lenni” – mondta.
Ez a szegény ember volt Schmuel Greinem, akiből később a lubavicsi jesiva tanára lett. Személyes történetei a szerénységről és a spirituális fejlődésről szóltak – többek között arról, hogy egy híres hászid, Reb Smuel Ber nem volt hajlandó tanítást adni neki, amikor először Lubavicsba utazott. „Sokat gondolkodtam, mit mondjak… de a végén úgy döntöttem, jobb, ha nem mondok semmit.” Ez a csend azonban mélyebb hatást tett Greinemre, mint bármilyen tanítás.
A micvákkal öltöztetett katona
„A katona én vagyok, nem a ruha. Van rajtam ruha, vagy nincs – én itt vagyok, a helyemen.”
Egy másik hasonlatban a lélek „ruhája” a micvákból áll. Ha nincs rajtunk ez a ruha, még mindig ott állhatunk, mint a katona a posztján – de sokkal teljesebb, ha fel is vagyunk öltözve. A zsidó identitás a legmélyebb ponton is megmarad – de a micvák teszik fényessé.
Egy látogatás az Alter Rebbe sírjánál – és az ohel lakatja
A történetek végén Oberlander rabbi elmesélte, hogyan mászott be Reb Áron Straceller az Alter Rebbe sírjához, amikor a helyi hászidok lelakatolták előle az ohelt. Nem tudott kijönni – végül egy kovács segítette ki, akit ezért gazdagságra áldott meg. „De a lakatolásnak ára lett” – mondta a Rebbe Dovber. „Ez a viselkedés nem tetszik apámnak. Ez nem fog könnyen elmúlni.”
Valóban: a lakatoló hászid megsüketült az egyik fülére – egy darázscsípés következtében. Az üzenet: nem lehet csak úgy visszatartani valakit attól, hogy az igazság közelébe jusson.
Oberlander rabbi előadását egy áldással zárta: „Isten teljesítse minden embernek, minden zsidónak minden kívánságát, jóra!”
És ne felejtsük: még ha nincs is rajtunk a „ruha”, mi magunk még mindig a posztunkon állunk. Itt vagyunk. Az Örökkévaló ezt is látja.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
