Rabbi Amram, a haszid – Egy magyarországi szent ember történetei
A mádi rabbi, Rosenbaum Amram életútja mesébe illő példája annak, hogyan találkozik a gyermeki tisztaság, a rendkívüli tehetség és az Istenfélelem. Szokás volt őt egyszerűen csak így nevezni: Amram haChaszid, a jámbor Amram – ahogy a Talmud is említ egy ilyen nevű szent embert.
Az Oberlander Báruch rabbi által felidézett történetekből nemcsak egy különleges rabbi portréja bontakozik ki, hanem egy egész korszak zsidó vallásos világképe is.
A csodás születés és a különleges gyermekkor
Rosenbaum Amram szülei hosszú évekig vártak gyermekre. Egy napon egy különös kocsis kopogtatott be – tanult ember, aki rabbinó Tám-féle tfilint kért, mert még nem rakta fel. Miután vendégül látták, hangosan mondott bencsolást, és megáldotta a ház gazdáját azzal, ami leginkább hiányzott: gyermekkel. Azt tanácsolta, költözzenek zsidósabb környezetbe – és valóban, hamarosan megszületett a gyermek, Amram.
Már kicsi korától kezdve különleges érzékenységgel viseltetett minden micva iránt. Háromévesen sírva ébredt fel, mert álmában azt „látta”, hogy apja elfelejtette mellé tenni az éjjeli kézmosó vizet. Ötévesen ösztönösen „érezte”, hogy a ráterített gyapjú takaróban sátnéz van – és valóban, vizsgálat után kiderült, hogy kevert szálat tartalmaz.
A tóralapú gondolkodás nála már gyermekkorban természetes volt. Amikor tanítója elmesélte, hogy Jonatán ben Uziel tóratanulása olyan szent volt, hogy a fölötte repülő madár elégett, Amram csak ennyit kérdezett:
„Biztos, hogy kóser madár volt? Mert különben miért érdemelte volna meg?”
A lamed-váv cádik vágya
Mikor a tanító a 36 rejtett cádikról mesélt, minden gyerek azt kívánta, bárcsak láthatna egyet. Amram azonban így szólt:
„Én azt kívánom, bárcsak én magam lehetnék egy lamed-váv cádik.”
Későbbi élete alapján sokan úgy érezték: ez a kívánság nem állt messze a valóságtól.
Korai zsenialitás Pozsonyban
Kilencévesen Pozsonyba küldték, hogy a híres sulám igránál tanuljon. Már az első napon egy bonyolult halachikus kérdésre olyan választ adott, hogy a rabbi megcsókolta, és azt mondta: ritka tehetséggel találkozott.
Rabbinikus pálya Magyarországon
Fiatalon házasodott, majd több várost is szolgált: Pata, Bád, Irsa, végül pedig Mád rabbija lett. Irsán már egészen fiatalon választották meg rabbinak. Mély alázattal és rendkívüli szentséggel szolgálta közösségét.
Mádon egy tél elején kapott zsák lisztet – és a zsák tavasszal is tele volt. A felesége megjegyezte a csodát, mire Amram így felelt:
„Ezt a zsákot nem használjuk tovább.”
Nem akarta, hogy a házuk csodából éljen.
Egy másik mádi történet szerint a nagy tűzben a város szinte teljesen leégett – kivéve a zsinagógát és a rabbi házát.
A szentföldi út és a korai halál
Amram rabbiban fiatalon felébredt a vágy, hogy Izraelbe menjen. Gyermekként egyszer megszökött otthonról, apja kalapjával a fején: elindult, és az első szembejövőtől azt kérdezte: „Merre van Izrael?”
Végül 1826-ban valóban eljutott a Szentföldre – kilenc nappal a vártnál gyorsabban érkezett a hajó. Cfátban telepedett le, ahol azonban már csak néhány év jutott neki: 40 évesen elhunyt. Rövid életében is maradandó nyomot hagyott: tanítványai, családja és a róla fennmaradt történetek mind-mind különleges szentségéről tanúskodnak.
Úgy emlékeznek rá, mint aki gyermeki tisztasággal, felnőtt éleslátással és igazi cádikok alázatával járta az Örökkévaló útját.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
