Amikor a tanulás már túlságosan jólesik – hászid történetek, amelyek tanítani jöttek
Ha a tóra túl finom, akkor valamit talán rosszul csinálunk?
„Az a bajom, Rebbe, hogy amikor tórát tanulok, nagyon élvezem. És ha élvezem, akkor talán nem is Isten szolgálata, csak önzés.”
Több hét kihagyás után ismét visszatért a kedd esti hászid történetek sorozata. Oberlander Báruch ezúttal is lenyűgöző, mély tanításokat rejtő történeteket mesélt – ezúttal többek között a híres Reb Jicchok Rejzik Homelból, a mindig alázatos Reb Notke Malastresiner, a szigorú önvizsgálatáról ismert Itche Masmid, és a négy Rebbét is kiszolgáló Reb Hendel Plessnitzer életéből.
Szolgálat, amitől fel kellene melegedni
„Az ember Isten szolgálatában van. Ez maga kellene, hogy felmelegítse őt. Ha mégis megfagy a lába, az azt jelenti, nem érti igazán, mit jelent szolgálni a Királyt.”
A Homeli Reb Jicchok Rejzik egyszer egy orosz katonai tábor mellett sétált, és egy posztoló katonát látott, akit a parancsnoka megvert, mert megfagyott a lába. Az ok? Nem az időjárás, hanem az, hogy nem érezte át eléggé, milyen megtiszteltetés szolgálni a cárt. Ez a tanítás három hónapon át adott inspirációt a rebbének az imájához.
A Tóra tanulása: öröm vagy micva?
Rejzik Rebbe a Cemách Cedektől (a harmadik lubavicsi Rebbétől) kérdezte meg: „Baj, hogy élvezem a tanulást?” A válasz bölcs volt: „Ismételj sokat. Az ismétlés kevésbé élvezetes, így látszik majd, valóban az Örökkévalóért tanulsz-e.”
Amikor a test csak jidisül ért
Reb Gershon Ber, aki három nemzedék Rebbéinek volt hűséges hászidja, különös módon számolta az ómert: héberül is, majd jidisül is, háájin, háájin, háájin – hogy az állati ösztön is értse. „A lelkem érti a hébert, de a testem csak a jiddist. Neki is el kell magyarázni.”
Egy fej a kabátok között – és a tanítás, amit a megszégyenítésből kapunk
Egyszer Gershon Ber elmélyülten gondolkodott a Rebbe előszobájában, fejét a fogasra akasztott kabátok közé rejtve. Egy új gábé azt hitte, tolvaj, és kidobta. Amikor kiderült a tévedés, Gershon Ber csak ennyit mondott: „Nagyon helyesen tettétek. Nem is érdemeltem meg, hogy ott álljak.”
Aki nem értette, miért nem ért mindent
Maszkilok – zsidó felvilágosultak – kérdésekkel bombázták Gershon Bert egy utazás során. Amikor látta, hogy a spirituális fogalmak nem mennek át, áttért a ló emésztőrendszerére. Azokat sem értették. „Ha a ló testét sem értitek, akkor hogyan várjátok, hogy megértsétek a spirituális világokat?”
Reb Hendel, a haszid nevelő – és a festmény, ami vagy az Alter Rebbét ábrázolta, vagy nem
A plessnitzi Reb Hendel, aki négy Rebbét szolgált, egyszer megkapta az Alter Rebbéről készült híres festmény másolatát. Míg mások azon vitatkoztak, valódi-e a kép, Reb Hendel csak ennyit mondott: „Aki látni akarja az Alter Rebbét, nyissa ki a Tánját. Ott van ő egészében.”
A Rebbe ReSáb, amikor ezt meghallotta, így válaszolt: „Ez a mondat haszidizmus.”
Cipő és kinyilatkoztatás – ha a fiú tanul, Isten ott van
„Ha a fiú Tórát tanul, az a legnagyobb isteni megnyilvánulás ebben a világban.”
Reb Hendel egyszer imádkozás közben észrevette, hogy egy bochernak szétszakadt a cipője. Imádkozás közben (!) odahívta, és mutatta a titkárnak. Amikor rákérdeztek, hogyan fér ez össze a meditációval, csak ennyit mondott: „Ha Isten jelen van a tanulás által, akkor a cipő is része az isteni szolgálatnak.”
Nem vagyok tolvaj! – Reb Notke a hóban
Reb Notke Malastrisiner, az alázat mintaképe, egyszer a Lubavicsi zsinagógában aludt el Hanuka idején, amikor a sok kereskedő miatt zárták az épületet éjfélkor. A gyanútlan gábék kihúzták a pad alól, és kitették a hóba. „Nem vagyok tolvaj!” – kiáltotta. Egy Rebbe-fi ismerte csak fel. Notke azonban nem neheztelt: „Ha a Rebbe parancsot adott, azt teljesíteni kell. Nem neheztelni kell, hanem tanulni belőle.”
Egy falat hús határán
Itche Masmid, az utazó haszid, aki sosem lazított a kóserségi szigoron, egyszer csak attól félt, hogy nem telt el hat óra a húsos és tejes étkezése között. Elment a Rebbéhez bocsánatot kérni. A Rebbe csak ennyit mondott: „Az ember ne kerüljön olyan helyzetbe, ahol bizonytalan, mit evett és mikor. Minden falat előtt gondolkodni kell.”
Kenyér, amitől elájulsz – ha nem bízol a pékben
Egy másik városban Itche nem akart pékségi kenyeret enni – csak házi sütésűt. Amikor valaki becsapta, és bolti kenyeret adott neki háziként, Itche elájult evés közben. „Ha ő nem akar pék kenyerét enni, az Örökkévaló gondoskodik róla, hogy ne is egyen belőle.”
A Haszid, aki táncolt az utcán, mert egy fiú nem ment katonának
Amikor a Jesiva egyik fiatalja, Reb Elchonon Dov Marozov megúszta a katonai behívót, Reb Hendel Plessnitzer kiment az utcára, táncolt, és azt énekelte: „Há nách frei, há nách frei – szabad vagy!” A Rebbe annyira meghatódott, hogy azt mondta: „Ezért haszidizmust kell mondani.”
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
