A könnyek ára: amikor a szegénységből születik küldetés
Mit jelent az, amikor az ember személyes fájdalma egyszer csak közösségi felelősséggé változik? Oberlander Báruch rabbi a Hászid történetek és mesék újabb alkalmán a mezricsi Mággid, Rabbi Dov Ber alakját állította a középpontba. A történetekből egy olyan mester képe rajzolódott ki, aki a legnagyobb szegénységből emelkedett fel, és akinek életében a mennyei ítélet, a belső tisztaság és a chászidut küldetése szorosan összefonódott.
A szegénység könnyei és a nyilvános küldetés
A mezricsi Mággid még jóval azelőtt, hogy a Báál Sém Tov utódjaként ismertté vált volna, nagy szegénységben élt. A megélhetést jórészt a felesége munkája biztosította: kenyérdagasztásban segített másoknak, és ezért kapott némi pénzt vagy lisztet, kenyeret. Egy napon azonban senki sem hívta, így otthon semmi sem maradt. A kisfiuk, Ávráhám – a későbbi híres „Málách”, azaz „angyal” – kenyér nélkül feküdt le. Másnap sem volt mit adni neki.
Amikor a feleség ezt elmondta Rabbi Dov Bernek, a Mággid szemébe könnyek szöktek. Oberlander rabbi elmondása szerint a felső világokban éppen ez váltott ki nagy vitát. A „védő angyalok” azt mondták: lám, mennyire fáj neki, hogy a gyermeke éhezik. A „vádló angyalok” viszont úgy érveltek: nem általában egy éhező zsidó gyermek fájdalmát siratja, hanem a saját fiáét. A mennyei döntés végül különös volt: „büntetésként” mostantól már nem maradhat rejtett cádik, hanem ismertté kell válnia. Vagyis innentől kezdve a világ is tudni fog róla, és az emberek támogatni fogják.
A Mággid erre csak ennyit mondott a feleségének: „Most már vétkeztünk – de kenyér lesz.” A mondat egyszerre fájdalmas és felemelő: a rejtettség elvesztése nála nem dicsőség, hanem teher volt. Ugyanakkor ettől kezdve valóban megnyílt előtte az út a nyilvános vezetés felé.
A bújócska, amely Isten kereséséről szól
Az előadás egyik legszebb története a kis Ávráhámhoz kapcsolódott. A gyerek bújócskázott, elrejtőzött, de a társa végül nem kereste meg, egyszerűen otthagyta. A kisfiú sírva panaszkodott az apjának. Rabbi Dov Ber erre maga is sírni kezdett, majd azt mondta: ugyanez Isten fájdalma is. Az Örökkévaló „elbújik” a világban, de nem azért, hogy örökre rejtve maradjon, hanem hogy az ember keresse Őt. És milyen fájdalmas, ha az ember egyszerűen nem indul a nyomába.
Ebben a rövid jelenetben a chászid gondolkodás lényege sűrűsödik össze: a világ nem pusztán takarás, hanem felhívás a keresésre. A rejtettség nem közöny, hanem meghívás.
Kiderül, ki a valódi cádik
A rabbi különösen erős történetként idézte fel a polnói Rabbi Jáákov Joszef esetét. A Báál Sém Tov halála után rosszul esett neki, hogy a közösség nem őt, hanem Rabbi Dov Bert tekinti a mozgalom vezetőjének. Egy alkalommal a mezricsi Mággid arra kérte, ültesse le a tanítványokat az asztal köré a lelki rangjuk szerint. A feladatot nagy tudással teljesítette, ám egy ponton megakadt: volt valaki, akinek a helyét nem tudta kijelölni.
Ekkor a Mággid így szólt: őt már nem kell leültetni, mert nem tanítvány, hanem maga az Ári, a lurjai Kabbala mestere. A történet világosan mutatta meg a jelenlévőknek, milyen rendkívüli lelki világ veszi körül a mezricsi Mággidot. Rabbi Jáákov Joszef számára pedig ez megerősítés lett: valóban jogosan lett ő a Báál Sém Tov utódja.
A cádik, aki még az építkezést is az ég ritmusához igazította
Oberlander Báruch rabbi felidézte azt is, hogy amikor a mezricsi Mággid zsinagógát építtetett, nem a földi időrendhez igazodott, hanem ahhoz, amit „fent” látott. Amikor az égben a kegyelem ideje volt, engedte az építkezést; amikor szigor uralkodott, leállíttatta a munkát. A zsinagóga végül elkészült, és amikor az első ima elhangzott benne, a Mággid azt mondta: el tudná hozni a Messiást, de ennek az ára sok zsidó vér volna. Ezt az árat viszont nem hajlandó megfizettetni a néppel.
Ez a történet is azt mutatja meg, mennyire nem elvont misztikáról szólt az élete. A legmagasabb spirituális szint is együtt járt a felelősséggel, a nép iránti szeretettel és a szenvedéstől való óvakodással.
Amikor elkezdődik az Alter Rebbe története
Az előadás végére a mezricsi Mággid történetei átvezettek a következő nagy alakhoz, Rabbi Schneur Zalmanhoz, az Alter Rebbéhez, a chábád chászidizmus alapítójához. Már most érződött, hogy a következő alkalmak egyik fő kérdése ez lesz: miben állt az ő különlegessége, és hogyan látta őt mestere, a mezricsi Mággid?
Oberlander Báruch rabbi előadása ezúttal is azt mutatta meg, hogy a hászid történetek nem pusztán szép legendák. Ezek a történetek arra tanítanak, hogy az ember személyes fájdalma, istenkeresése és erkölcsi döntései a legmagasabb világokban is visszhangot keltenek.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
