„Nem lehet mindig a szülők véleményére figyelni” – Befejező történetek a Rebbe Rásábról
Oberlander Báruch rabbi keddi esti előadás-sorozatának 218. részében lezárta a Rebbe Rásáb, az ötödik lubavicsi rebbe életéről szóló történeteket. Ezúttal is haszidizmus és mindennapi élet határán mozgó epizódokat hallhattunk: a zsebek kipucolásától kezdve a tűzvészen át egészen a csicseriborsóval végzett kis „csodatételig”.
Alvás mint isteni szolgálat
A rabbi nyitásként egy kabalisztikus fogalommal, a péntek délutáni Dormita de Zá-val ismertette meg hallgatóságát. A Rebbe Rásáb megjegyzése szerint: „A nagyoknál ez természetesen jön, nem kell erőlködni az alvással.” A Paricsi Rábi Hillel példája mutatja, hogy nem mindenkinek van ez „beépítve”, de tudatosan is lehet követni ezt a szokást.
Maradni kell a jesivában – még ha fáj is
Egy szülő panasza kapcsán, aki fájlalta, hogy fia nem tér haza Peszáchra, a Rebbe Rásáb így válaszolt: „Az első haszidok sem figyelték mindig, hogy a szüleik mit szólnak. Ha az Isten szolgálatáról van szó, akkor azt kell tenni.” Ezzel erős üzenetet adott: a lelkiség néha felülírja a családi érzéseket.
Bölcsességgel lehet házat építeni
Egy túlságosan keménykezű hasidjának azt tanácsolta: „Bölcsességgel kell házat építeni, ásóval nem lehet.” Azaz a házasságban nem erővel, hanem rugalmassággal és figyelemmel lehet harmóniát teremteni.
Tűzvész és lelki erő
Két külön történet is szólt arról, hogy tűz ütött ki Lubavicsban és egy másik városban. A Rebbe Rásáb szuggesztív tekintetével állította meg a lángokat egy bizonyos háznál. Testvére, Razó pedig, amikor tűz volt a szomszéd utcában, azt mondta: „Szóljatok, ha már a szomszédház ég!” – megtestesítve azt, amit a Tánjá tanít: az ész uralkodik a szív fölött.
A csicseriborsó-próba: csoda vagy jó számolás?
Razó, a Rebbe Rásáb bátyja egyszer megjósolta egy hasid üzleti sikerét, majd hogy ne csodarabbinak tartsák, így fogalmazott: „Nem vagyok csodarabi, csak egy picivel okosabb nálad.” Ezt demonstrálandó megmondta, hány csicseriborsó van a kezében – és tényleg annyi volt.
A jövedelem forrását nem szabad feladni
Egy erdőtulajdonos kérdésére, hogy eladja-e erdejét a németek közeledtével, a Rebbe Rásáb így válaszolt: „Amit az Örökkévaló adott megélhetésül, azt ne az ember tegye tönkre. Ha az Isten elveszi, az az Ő dolga.” Ez a bizalom és hit üzenete a gondviselésben.
A halacha belülről fakad
Egyszer a Rebbe Rásáb arról beszélt, hogy még ha csak felmerül is benne, hogy valami talán nem felel meg a halachának, akkor képtelen megtenni. „Nem tudom, honnan van ez az érzés. Talán az anyai ágon öröklött.”
A helyi zsinagóga nem mindig a rebbe szokását tükrözi
Tamusz 17. böjtjén egy hasid mondta a közösségi imában a „Slichot”-ot. A Rebbe Rásáb megjegyezte: „Az, hogy a zsinagógában mondják, nem jelenti, hogy ez Lubavics szokása.” Ez is mutatja: a rebbe tanításaiban minden apró részletnek jelentősége van.
Tfilin nélkül élni – és pótolni a múltat
A Lenszki Rábi Elimelech és testvére, Reb Zusá történetéből kiderült: egy egyszerű zsidónak évtizedekig hamis tfilinje volt, amelyben nem pergamentekercsek, hanem fakockák voltak. Az eset kapcsán Oberlander rabbi hangsúlyozta: „Minden nap új isteni fényt hozunk a világba. De vannak pillanatok, amikor az ember képes pótolni, amit addig elmulasztott.”
A forró pohár és az Isten-szolgálat
Végül a Csortkovi rebéről mesélt a Rebbe Rásáb: „Olyan áhítattal mondta a Kidust, hogy a pohárban lévő bor felmelegedett a kezében.” Ez a képletes zárszó is azt példázza: az Isten-szolgálatban minden porcikánknak benne kell lennie.
Ezzel Oberlander Báruch rabbi lezárta a Rebbe Rásábról szóló történetek sorát. Következő alkalommal új hászid mesterek életútját ismerhetjük majd meg – ugyanazzal a közvetlen, tanító hanggal, amit hallgatósága megszokott tőle.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
