„Három nap és három éjszaka kell hozzá”
Hászid történetek a Báál Sém Tov köréből (241)
Oberlander Báruch rabbi folytatta a Haim Mordecháj Perlov rabbi által lejegyzett történeteket. Perlov az ötödik lubavicsi rebbe, a Rebbe Rásáb idején tanult Lubavicsban, majd évtizedeken át Ausztráliában szolgált rabbiként. Történetgyűjteményét a lubavicsi rebbe kérésére írta meg, hogy a régi lubavicsi élmények és tanítások ne merüljenek feledésbe.
Az este ismét a Báál Sém Tov körüli történetekkel folytatódott.
A ló, amelyet el kellett lopni
Egy tanítvány rendkívül szegény volt, felesége pedig egyre nagyobb nyomást gyakorolt rá, hogy tegyen valamit a megélhetésért. Végül azt javasolta: lopjon el egy lovat a mestertől.
Azon az estén a Báál Sém Tov azt mondta a lovakat őrző nem zsidó segítőnek, hagyja nyitva az istállót. A tanítvány elvitt egy lovat. Csakhogy olyan szegény volt, hogy etetni sem tudta. Három nap múlva a Báál Sém Tov üzent neki: miért áll éhesen az én lovam nálad? Hozd vissza. És a tanítvány visszavitte.
A történetet az Alter Rebbe mesélte fiának, a későbbi Mitteler Rebbének. A fiú megkérdezte: miért kellett ezt így rendezni? Miért nem lehetett volna egyszerűen bezárni az istállót?
Az Alter Rebbe válasza jiddisül hangzott el: „Ezt akarod tudni? Ehhez három nap és három éjszaka kell.”
A hászidok szerint a Mitteler Rebbe értette a történet mélységét, csak egy részletet nem. Ez tipikus „bálsem-majsze” – olyan történet, amelynek spirituális logikája nem hétköznapi kategóriák szerint működik.
A tabákos szelence és a megszégyenítés ára
Egy gazdag, tekintélyes zsidó a zsinagógában tabákot kínált körbe. Egy szegény ember is odalépett volna, de a gazdag hirtelen becsukta a szelencét. A szegény megszégyenülve távozott.
Ettől a pillanattól a gazdag ember vagyona hanyatlani kezdett, míg végül koldus lett. A szegény ember viszont felemelkedett és meggazdagodott.
A volt gazdag, immár koldusként, eljutott a Báál Sém Tovhoz. A mester emlékeztette a tabákos esetre, és elmondta: az égben úgy döntöttek, hogy a megalázás miatt a gazdagság átkerül a megszégyenítetthez.
Volt azonban egy lehetőség. Ha a mostani gazdag egyszer nem adna neki tabákot, a sors visszafordulna.
Egy esküvőn a koldus odalépett a táncoló gazdaghoz, és tabákot kért. Az illető azonnal elővette a szelencét és adott. A koldus elájult, mert tudta: elveszett az esély a vagyon visszaszerzésére.
Miután elmondta az egész történetet, a gazdag meghatódott, és azt mondta: amíg én élek, te is élni fogsz. Gondoskodott róla és családjáról.
A tanítás világos: a megszégyenítés spirituális következményei beláthatatlanok. Az égi igazságszolgáltatás érzékenyebb, mint az emberi.
Az örök ágúna
Egy idős asszony mesélte: fiatalon férje eltűnt. Sem élő, sem halott tanú nem volt. Halachikusan ágúna lett – férjnél lévő nő, aki nem házasodhat újra.
Elment a Báál Sém Tovhoz. A mester azt mondta: „Kerestem a férjedet, nem találtam sem az élők között, sem a másik világban.” Vagyis a nő szempontjából nem volt bizonyítható sem élet, sem halál.
Megáldotta őt hosszú élettel, utódokkal és jóléttel. Az asszony 105 évesen mesélte a történetet, unokák és dédunokák körében, beteljesedett áldással – de férje státusza halachikusan sosem oldódott meg.
Perlov rabbi itt halachikus megjegyzést tesz: prófétai intuíció nem elegendő valakit halottnak nyilvánítani. A jogi státusz bizonyítékhoz kötött.
A „med” az asztalon
Tanítás közben a Báál Sém Tov arca lángolt a lelkesedéstől. Az asztalon mindig állt egy fél pohár med – mézalapú alkohol. Utazásai során is gondoskodott róla, hogy ott legyen.
Azt mondta: aki érti, érti. Aki nem, azt gondolja, hogy az ital miatt ilyen vörös az arcom.
Ez a hászid tanítás kettősségét fejezi ki: a belső tüzet és a külső félreérthetőséget.
A kocsis és a rossz szellem
Utazás közben a Báál Sém Tov figyelmeztette tanítványait: imádkozzanak és térjenek meg, mert a kocsis meg akarja ölni őket.
A tanítványok döbbenten imádkoztak. A célállomásnál a mester szembesítette a kocsist. Az sírva vallotta be: valóban gyilkos gondolat támadt benne, mintha megszállta volna valami.
A Báál Sém Tov elmagyarázta: azon a helyen korábban zsidókat gyilkoltak, és a spirituális „lenyomat” még ott volt. Az imájuk megtörte ezt az erőt.
A Mársó nagysága
A Báál Sém Tov azt mondta: ha az emberek tudnák, milyen nagy cádik volt a Maharsha, megnyalnák a sírját.
A Mársó a Talmud egyik legmélyebb kommentátora volt, különösen az agadikus részek magyarázatában.
A Noda biJehuda és a tisztelet
A Báál Sém Tov kortársa volt a prágai főrabbi, a Noda BiYehuda. Bár nem volt hászid és kritikusan viszonyult a mozgalomhoz, a Báál Sém Tov nagy tisztelettel beszélt róla, sőt azt mondta: a világ harmadrészt az ő érdemében áll fenn.
Egy forrás szerint Prágában vendégül is látta a Báál Sém Tovot.
A szuká, ahol nem esett az eső
A Báál Sém Tov sógora, Rabbi Gershon of Kitov, ajándékot kapott: Szukot első estéjén eső ellenére is tudjon a szukában ülni.
Valóban, miközben az egész városban zuhogott, az ő szukájában száraz maradt minden. A város rabbi is ott mondta el a kidust.
Később, amikor Izrael földjén esőért imádkozott, érezte, hogy imája különösen hatékony. Ezért félbeszakította, nehogy neki tulajdonítsák a csodát.
Ez emlékeztet a talmudi történetre, ahol a bölcs abból tudta, hogy imája elfogadtatott, hogy gördülékenyen ment a szöveg.
Az este ezzel zárult. A következő alkalommal további történetek következnek a Báál Sém Tov és kortársai köréből.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
