„A gyerekeim fogják megmondani, ki vagyok”
Családtörténet és a magyarországi hászidizmus gyökerei
Ez az este különösen személyes hangvételű volt: Oberlander Báruch rabbi egy frissen megjelent pápai kiadvány kapcsán saját családtörténetén keresztül rajzolta fel a magyarországi hászidizmus egyik fontos ívét. A történetek nemcsak egy családról szóltak, hanem arról a folyamatról is, amelynek során a 19–20. század fordulóján a magyar ortodox zsidóság nagy része a hászidizmus felé fordult.
Egy nem hászid családból hászid örökség
A Grünwald–Greenwald család története különleges helyet foglal el ebben a folyamatban. A rabbi elmondta: felmenői Csornán születtek, vallásos, rabbinikus gyökerekkel rendelkező, de nem hászid családban. Mégis, a testvérek szinte kivétel nélkül hászidok lettek, és ez messzemenő hatással volt Magyarország vallásos zsidóságára.
A legidősebb fiú, Grünwald Mózes, fiatalon kényszerült átvenni az apja fakereskedését, miután az édesapa alig három hónappal legkisebb gyermeke születése után meghalt. Tizenhét évesen nappal üzletet vezetett, éjjel Tórát tanult. „Másképp nem lehetett volna belőle az, aki később lett” – jegyezte meg a rabbi. Huszti rabbiként később egész nemzedékeket nevelt hászid szellemben, és nagy jesivái révén tanítványok százaira hatott.
Testvére, Grünwald Dávid szintén meghatározó ortodox rabbi lett, s a két fivér munkássága nyomán a két világháború közötti magyar ortodox világ egyre inkább hászid irányba mozdult el.
Grünwald Jakab, a „nem-rabbi” hászid
Az előadás középpontjában azonban ezúttal nem a híres rabbik, hanem a legkisebb testvér, Grünwald Jakab állt. Ő soha nem akart rabbi lenni, nyomdát vezetett, megélhetést biztosított családjának, mégis rendkívüli hászid személyiség volt. A rabbi hangsúlyozta: a hászidizmus története nemcsak a rebéké, hanem azoké a „csendes” hászidoké is, akik mély belső kötődéssel éltek.
Számos történet maradt fenn róla. Egy fiatalembernek például azt mondta, amikor az segített neki egy csomagot cipelni: „A jutalmad az lesz, hogy soha nem kell fegyvert a hátadon hordani.” Az illető később munkaszolgálatosként élte túl a háborút – fegyver nélkül.
Belz, idő és hűség
A család sorsa szorosan összefonódott a galíciai hászid világgal is. Grünwald Mózes, majd Jakab is a Belzi Rebbe köréhez tartozott. A rabbi több olyan történetet idézett fel, amelyekben a belzi rebék „az idő fölött álltak”: reggeli imák, amelyek már délutánra tolódtak, vagy brit milák, amelyeknél a nap „visszatért”, hogy a micva időben megtörténhessen.
Egy ilyen alkalomról Grünwald Mózes később azt mondta: „Amikor elhúzta a függönyt, láttam a napsütést. Tudtam, hogy a brisz kóser volt.”
A szakáll, a fájdalom és az alázat
A holokauszt idején a Belzi Rebbének életveszélyben le kellett vágni a szakállát. Grünwald Jakab nem volt hajlandó így meglátogatni mesterét, idézve a prófétát: „A királyt szépségében kell látni.” Amikor később vele is ugyanez történt, így vigasztalta magát: „Ne legyek jobb, mint a mesterem.”
„A gyerekeim fognak válaszolni”
Az est egyik legmegrendítőbb része a rabbi dédnagymamájáról, Grünwald Eszterről szólt. Fiatalon megözvegyült, divatosabban öltözött, mint a környezete, ezért időnként megszólták. Válasza egyszerű volt: „Mondjatok, amit akartok. A gyerekeim fogják megmondani, ki vagyok.” Gyermekei közül kettő a magyar ortodoxia legnagyobb rabbijai közé emelkedett – ez lett az ő válasza a világ felé.
Az előadás végén Oberlander Báruch rabbi hangsúlyozta: ezek a történetek nem pusztán családi emlékek, hanem a magyarországi hászidizmus élő gyökerei. Olyan örökség, amelyben a tanulás, az önfeláldozás, az alázat és a hit nem elvont fogalmak, hanem megélt mindennapok voltak.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
