A rebbe válasza mindig pontos – még időzónákon át is
„A kapcsolat mélysége attól függ, hogyan szólunk hozzá – és hogyan szól vissza.”
Oberlander Báruch rabbi hazatérése után új lendülettel folytatta haszid történeteit, ezúttal már a hetedik lubavicsi rebbe, Menáchem Mendel Schneerson alakja köré építve. Az anekdoták egyszerre voltak bensőségesek, meglepőek és mély tanításokat hordozók – haszidoknak és minden érdeklődőnek egyaránt.
Marokkótól Brooklynig: a rebbe világmissziója
A hetedik rebbe apósa, az előző lubavicsi rebbe halálakor épp egy marokkói küldetés szervezésével foglalkozott. Menáchem Mendel rebbe ezt a munkát vette át, és már vezetése első napjaiban folytatta és kiterjesztette a segélyezést. Az 1950-es évektől fogva különös figyelmet fordított arra is, hogy az amerikai zsidóság ne veszítse el az eredeti haszid identitását. Ennek jegyében például az esküvők egyszerűsítése mellett érvelt: „Az esküvői profi fényképezésre költött pénzből fél évig lehetne egy marokkói jesivát fenntartani.”
Amikor még nem ismerték a rebbét
A rebbe 1941-ben érkezett New Yorkba. Visszahúzódó természete és ismeretlensége miatt kezdetben kevesen keresték a társaságát. Apósa kérésére tartott farbrengeneket, de kezdetben „inkább az egyszerű zsidók ültek vele, nem a lubavicsi haszidok”. Csak később ismerték fel különleges személyiségét, tanításait és vezetői képességeit.
Haszid szokások – akkor és ma
A rebbe sok régi haszid hagyományt ápolt, másokat viszont saját módján követett. Például sábeszkor mindig hosszú, selyemből készült zakót és azon is kabátot viselt – még nyáron is. Ez a teljes „beburkolózás” a szombat méltóságát hivatott kifejezni. A mechicéhez (nemi elválasztás esküvőkön) is határozottan ragaszkodott, és személyesen is figyelt arra, hogy az érvényesüljön. „Az ember táncolhat a feleségével – de nem a barátja feleségével” – idézte a rebbe a haláchát.
Egy életmentő pontosítás
Különösen megrendítő történet hangzott el Greenlass rabbi feleségéről, aki életveszélybe került egy péntek éjszaka. Sábesz miatt nem értesítették férjét, ám másnapra jobban lett. Később, amikor a rabbi jelentette az esetet a rebbe titkárának, azt mondta: az események hajnali 2 és 3 között zajlottak. A rebbe válasza azonban: „Ez nem stimmel. Inkább 3 és 4 között volt.” A kórházi dokumentáció végül pontosan ezt igazolta. A rebbe – több ezer kilométer távolságból – pontosan érezte, mi és mikor történt.
A rebbe nem volt „amerikanizált”
A rebbe következetesen ellenezte az amerikai zsidóság „elvilágiasodását”. Nem támogatta például a nyakkendő viselését sem, ha az csak a külsőségek kedvéért történt. Egy haszid kérdésére így felelt: „Én azért hordok nyakkendőt, mert az apósom hordott – de másnak nem szükséges.” Ugyanígy, a házak faláról is el kellett távolítani a feleségekkel közös portrékat, ha ott farbrengenre vagy vendéglátásra került sor. „Az ember örülhet a feleségének – de nem kell mindenkinek mutogatni” – hangzott el tréfásan, de komolyan.
A kapcsolat a rebbével – olyan, amilyenre a haszid építi
Egy kisfiú, akinek a rebbe egy érmét adott, angolul köszönte meg: „Thank you!” A rebbe mosolyogva válaszolt neki: „You are welcome.” Mikor az apja zavarában megjegyezte, hogy a fiú tud jiddisül is, a rebbe így válaszolt: „Ahogy hozzám szólnak, úgy válaszolok.” Ezzel mély tanítást adott: „A kapcsolat a rebével attól függ, hogyan szól hozzá a haszid. Gyenge kapcsolat – gyenge válasz. Erős kapcsolat – erős válasz.”
Oberlander rabbi tanítása most is visszatérően hangsúlyozta: a rebbe nemcsak tanít, hanem formál. A történetek mögött ott rejlik az örök kérdés: mennyire akarunk valódi kapcsolatot – és mennyire vagyunk hajlandók tenni érte.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
