A haszid igazság és imamelegség nyomában

Történetek a hászid mesterek világából Oberlander Báruch rabbi előadásában

A Lubavicsi Rebbék és a hászid mesterek világa ismét életre kelt Oberlander Báruch rabbi mesélő hangján. A történetek ezúttal is azt mutatják meg, hogyan válik a mindennapi élet lelki munkává, és miként győzi le a hászid ember a saját ösztöneit, hogy helyet adjon a lélek szavának.

A Pri Ec Chájim tanulásának lelki előfeltétele

A harmadik lubavicsi Rebbe, a Cemách Cedek egy szombati napon tanulni hívta fiát, Reb Jehudá Lébet (a későbbi kapuszti Rebbét). A fiú izgatottan készült, de mire apjához ért, a Rebbe még elmélyülten imádkozott. A fiú visszament, kiddust mondott, evett, aludt is egy kicsit. Amikor végül belépett, a Rebbe így nézett rá:

„Ettél, ittál, aludtál… és most akarsz Pri Ec Chájimot tanulni?”

A történet finoman figyelmeztet: a misztika tanulása nem csak észmunka – a lélek finomra hangolást kíván.

„Minjánnal imádkozol?” – A chászid válasz lényege

A Cemách Cedek másik fia, Reb Chájim Avrohom – aki később az Avrucs Rebbe lett – apósánál, a cserkászi Rebbénél vendégeskedett. Mikor megkérdezték, szokott-e minjánnal imádkozni, természetes egyszerűséggel felelte: igen.

Ám a szombati étkezésnél sokáig nem jelent meg. Amikor beért, magyarázata így szólt:

„Az én apám azt mondta, hogy a minján a lélek tíz ereje. Én addig imádkozom, míg mind a tíz kifejezésre jut.”

Ezzel megmutatta: a minján nemcsak tíz ember, hanem a teljes belső jelenlét.

A Csernobili Rebbe és a cedóká igaz útja

A Csernobili Rebbe egyszer egy nagy összeggel megsegített egy szegény embert. Később elgondolkodott: talán jobb lett volna sok kis részletben adni, hiszen minden alkalommal legyőzi magát az ember.

De felismerte:
„Az első gondolat az adás volt. A második, visszatartó gondolat a rossz ösztön hangja.”

Így a spontán adakozást igazabbnak látta, mint a túlgondolt lelki racionalizálást.

A tökéletesség keresése a mindennapi micvákban

A Rebbe titkára, Reb Chonon Mordechai Marozov még a reggeli kézmosást is törölközővel végezte, hogy kezéhez véletlenül se érhessen a „nem tiszta” víz. Minden mozdulatában érezhető volt: a szentség nem elszakadás, hanem jelenlét a részletekben.

A korici Pinchász: 21 év az emesz szolgálatában

A bálSém Tov tanítványi körének egyik legkülönlegesebb alakja volt Reb Pinchász Korici. Magáról így beszélt:

„Huszonegy évig dolgoztam az emesért: hét évig tanultam megkülönböztetni az igazat a hamistól, hét évig távol maradni a hamistól, és hét évig ragaszkodni az igazsághoz.”

A haszid világ számára ő lett az egyenes beszéd örök mércéje.

A kapuszti Rebbe és a késő esti „máske”

Egy farbrengen során elfogyott a pálinka. A haszidok felébresztették a zsidó kocsmárost, aki adott ugyan, de mikor kiderült, hogy nincs pénzük fizetni, felháborodott. Másnap panaszra ment a Rebbéhez: „A haszidok tolvajok és hazugok!”

A Rebbe mosolyogva válaszolt:

„Három dolog igaz: igazán szerették volna a mázkét; igaz, hogy nem volt pénzük; és igaz, hogy ingyen akarták. Hol itt a hazugság?”

A Rebbe a jó szándékot látta – és ezzel a történet is a lélek tisztaságára emlékeztet.

A Peszách szigorúsága és a túlzások határa

A Kozsnici Mágid olyan szigorúan őrizte a peszáchi tisztaságot, hogy még a csirkék lábára is piros „zoknit” húztak, nehogy valahogy chomec érje őket. Oberlander rabbi megjegyzése finom humorral idézi a haszid hozzáállást: vannak szép szigorítások – és vannak, amelyekre azt mondjuk, „ez már túlzás”.

„A Tóra az északi féltekén lett adva”

Az ötödik lubavicsi Rebbe, a Rebbe Rásiá rendszerében volt egy haszid, Reb Asher Katzniker, aki így elmélkedett:

„A Tóra a világ felső felén lett adva. A déli féltekén ezért rebbének kell szolgálnia, hogy a Tóra ott is ’megadassék’.”

Szinte prófétai mondat – előrevetíti a későbbi lubavicsi küldetést a világ minden pontján.

Széder előtti étel – mit lehet, mit nem?

A halacha szerint nem eszünk ima előtt, de ha valaki nem tud koncentrálni, ehet keveset. Egy haszid mester szerint azonban: „ne süteményt egyen az ember, hanem egyszerű kenyeret”.
Egy másik szerint viszont egy kis sütemény még nem számít valódi étkezésnek – így megengedhető. A hangsúly: az ima legyen tiszta és összeszedett.

A régi lubavicsi jesiva szokásai

Reb Dov Ber Garfinkle feljegyzéseiből tudjuk:

– tóráolvasás alatt soha nem ült le,
– nem nézett tükörbe,
– nem olvasott újságot.

A tanulás és ima teljes elmélyülést kívánt – a külső világ zajától távol.

Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

www.facebook.com/Zsidocom/

#Oberlander