„Még egy pohár forró tea is lehet isten-szolgálat” – Újabb történetek a Lubavicsi Rebbékről
Mitől lesz egy rebbe rebbe? Honnan lehet tudni, hogy valaki tényleg a magasabb szellemi szintet éli meg a mindennapokban? A Hászid történetek és mesék 219. részében Oberlander Báruch rabbi ezúttal a Rebbe Rásáb, illetve az előző lubavicsi rebbe életéből hozott példákat: böjtről, injekciókról, csodákról és amerikai bocherekről.
„Ha túl mély, akkor egyszerűsítek”
A lubavicsi rebék hosszú kabalisztikus diskurzusaiban – úgynevezett mámárimban – nem mindenki tudott elmélyedni. A történet szerint az előző rebbe egyik kilenc részes sorozatának vége felé egyszerűsített a tanítás stílusán. „Ha valakinek túl mély, akkor egyszerűt adunk neki” – mondta erről.
Pészách után is maradjon nyom
A Rebbe Rásáb egy alkalommal így fogalmazott: „Érzem, hogy Pészách után vagyunk.” Ez nem pusztán naptári tény: a haszidizmus tanítása szerint minden ünnepnek hosszú távú hatással kell lennie az ember lelkületére.
Amerikai és orosz bocherek: két világ találkozása
Oberlander rabbi felidézte, hogy a háború után Amerikába érkezett orosz és lengyel lubavicsi jesivatanulók „összeolvadtak” az amerikai fiúkkal. Eleinte voltak különbségek: „Az oroszok úgy érezték, ők magasabb szinten vannak, de az amerikaiak jobban tanultak.” A Rebbe igyekezett megtalálni az egyensúlyt.
Egy széken ülni, amikor mások állnak?
Egy szimbolikus jelenet: amikor mindenki állva hallgatta a Rebbét, egy kényelmesebb hasid széket húzott magának. Amikor kiment, azt mondta valakinek: „Őrizd a helyemet!” A válasz így hangzott: „Neked van itt helyed?” A történet üzenete: az igazi hely nem jár automatikusan, azt ki kell érdemelni.
Spirituális injekció és tisztaság
Amikor a Rebbe kórházban volt, figyelte, hogyan készítik elő az injekciót. Ebből egy mély haszid tanítást vont le: „Amikor spirituális injekciót adunk valakinek, fel kell rázni őt. De vigyázni kell: ne legyen benne semmi személyes, semmi önzés vagy harag, mert az nem gyógyít, hanem árt.”
Csak akkor vállald, ha már felkészültél?
Egy küldetésre készülő hasid tétovázott: „Én alkalmas vagyok erre?” A Rebbe így válaszolt: „Amikor tanítasz másokat, te magad is magasabb szintre jutsz.”
Lövés Lubavicsban: a fiatal rebbe elleni merénylet
A múlt század elején Lubavicsban a zsidó felvilágosodás hívei ellenségesek voltak a jesiva iránt. Az előző rebbe lakására tüzet nyitottak: „A golyó elment a rebecen füle mellett, ettől szinte teljesen elveszítette a hallását.”
Tóratanulás: idő van, idő nincs
Egy üzletember így válaszolt a rebbe kérdésére: „Amikor van időm, tanulok.” A válasz: „Nem csak akkor kell időt szakítani, amikor ráérsz, hanem akkor is, amikor nem érsz rá. Kétféle idő van a tóratanulásra: amikor van idő, és amikor nincs.”
A kihűlt tea és a szkafia
Egy hasid egyszer forró teát vitt a Rebbének, aki azonban megvárta, míg kihűl. „Ez szkafia” – mondta. A szkafia fogalma a testi vágyak visszafogását jelenti: nem önsanyargatásból, hanem azért, hogy ne váljunk a vágyaink rabjává. A Rebbe azonban hozzátette: „Másoknak kötelező, nekem természetes.”
Egy államelnök, aki a farbrengenen találta meg magát
1948-ban Zálmán Sázár, aki később Izrael államelnöke lett, részt vett egy lubavicsi farbrengenen. A Rebbe finoman rá célzott: „Egy rabszolga, aki nem is kívánja a helyes életet…” Sázár megértette: „Igaz, hogy most nem vagyok tökéletes, de hiányzik nekem a magasabb szintű élet.” Később visszatért a zsidó hagyományokhoz.
A történetek egyszerre mutatják meg a lubavicsi rebbék emberi arcát és a haszidizmus mélységét: legyen szó egy csésze teáról, egy injekciós tűről vagy egy eltévedt politikusról – mindenben ott rejlik az isteni szolgálat lehetősége.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
