Amikor egy kérdés hatvan évig vár a válaszára

Oberlander Báruch rabbi a Hászid történetek és mesék legutóbbi adásában tovább folytatta az Álter Rebbéről, Rabbi Sneur Zálmánról szóló történeteket. Az elbeszélések ezúttal nemcsak a nagy chászid mesterről, hanem körének különleges alakjairól is szóltak: a sztravnai, majd vitebszki rabbiról, Rabbi Jicchákról, Rabbi Pinchásról és a karlini Rebbéről, Rabbi Slomóról. A történetek közös szála az volt, hogy a chászid világban a Tóra-tudás, a Rebbéhez való kötődés és az ember belső munkája nem különálló dolgok, hanem ugyanannak az életnek a részei.

Egy kérdés, amelyre csak hatvan év múlva jött el az idő

Az előadás egyik legerősebb története Rabbi Jicchákról szólt, aki előbb Sztravnában, majd Vityebszkben szolgált rabbiként. Amikor az Álter Rebbe Vityebszkbe küldte, három halachikus kérdést tett fel neki, és mindegyikre meg is mondta a helyes választ. Kettő rövid időn belül valóban elő is került a rabbi szolgálata során, a harmadik azonban évtizedekig nem.

Hatvan év telt el, mire egyszer egy hentes tüdővizsgálati kérdéssel állított be hozzá. Az idős rabbi azonnal felismerte: ez az a harmadik kérdés. Megadta rá a helyes választ, majd rögtön intézkedett a Chevra Kadisáról, és még aznap meghalt. A történet szerint addig tudta, hogy életben marad, amíg ez a harmadik kérdés nem kerül elé. Amikor pedig eljött, a küldetése lezárult.

A rabbi életének ez a mozzanata nem látványos csoda, inkább annak a világnak a lenyomata, amelyben a Rebbe szava nem tanács, hanem sorsot is formáló igazság.

A gazdagság értelme: beleszólni, hogy ki kapjon segítséget

Különösen szép rész szólt Rabbi Pinchásról, az Álter Rebbe jómódú chászidjáról. A Rebbe egyszer azt kérdezte tőle, minek neki akkora ház, akkora birtok. A válasz nem önigazolás volt, hanem világos hitvallás: azért, mert a közösség vezetői nála gyűlnek össze, és így van lehetősége közbenjárni azokért, akik támogatásra szorulnak.

Ez a szemlélet az egész előadáson végigvonult. A vagyon itt nem státusz, hanem eszköz. Nem önmagáért fontos, hanem azért, mert általa egy szegény tanító, egy nélkülöző család vagy egy chászid ügy mellé lehet állni.

Amikor pedig egy tűzvész idején Rabbi Pinchás egy rosszul értelmezett megállapodás miatt nem segített időben egy rászorulón, és az illető összeesett, meghalt, a rabbi annyira megrendült, hogy az Álter Rebbéhez vitte házának kulcsait. Úgy érezte, nem méltó ekkora felelősségre. A történet érzékenyen mutatta meg, milyen komolyan vették ezek az emberek a másik ember életét, méltóságát, sőt a legapróbb döntések következményeit is.

Humor és mélység egyszerre

A chászid történetek egyik legemberibb vonása mindig az, hogy a nagy szentség mellett ott van bennük a derű is. Ilyen alak volt Reb Smuel Munkesz, akiről Oberlander rabbi is úgy beszélt, mint akinek a humora mögött rendkívüli mélység rejtőzött.

Amikor egyszer Tisá beávkor a karlini Rebbe szakállára tréfából valamilyen apró növényi bogáncsot dobott, a másik Rebbe ezt méltatlannak érezte, és azt mondta: ilyen fiatalemberek miatt rombolták le a Szentélyt. Később azonban az Álter Rebbe kivitte őt az erdőbe, ahol ugyanaz a Reb Smuel olyan mély fájdalommal gyászolta a Szentély pusztulását, hogy a karlini Rebbe végül így szólt: ilyen fiatalemberek miatt fog felépülni a Szentély.

A történet szépen mutatta meg, milyen könnyű félreérteni valakit, akinek más a stílusa, mint amit megszoktunk. A külső könnyedség mögött néha sokkal mélyebb istenszolgálat rejlik, mint elsőre gondolnánk.

Életmentés, gyógyítás, és mégis másfelé vezető út

Az előadás végén egy különösen megrázó történet hangzott el a karlini Rebbéről. Egy fiatalembert társai véletlenül leforráztak, amikor a mikvét készítették elő a Rebbe számára. A sérülés életveszélyes volt. Rabbi Slomo azonban megérintette, végighúzta kezét a testén, és a fiú rövid idő alatt teljesen meggyógyult.

A történet itt még nem ért véget. Egy év múlva ugyanaz a fiatalember újra a Rebbe elé állt, és azt mondta: ő az, akinek az életét megmentette. Csakhogy közben már nem a karlini Rebbe chászidja, hanem az Álter Rebbéhez kötődik. Ez az epizód finoman, de világosan mutatta meg, hogy a chászid világban a kötődés nem egyszerű hála kérdése volt. Az ember lelke ahhoz a tanításhoz húzott, ahol a saját útját megtalálta.

A Rebbe szava nem múlt el nyomtalanul

Oberlander Báruch rabbi előadása ezúttal is azt mutatta meg, hogy a chászid történetek nem pusztán múltidéző anekdoták. Ezekben az elbeszélésekben az emberi jellem, a döntések súlya, a Rebbe tekintélye és a lelki élet komolysága egyszerre jelenik meg. Az Álter Rebbe környezetében egy halachikus kérdés évtizedekig várhatott a maga idejére, egy nagy ház a cedáká eszközévé válhatott, és egy tréfásnak látszó fiatalemberről kiderülhetett, hogy a Szentély gyászát hordozza magában. Ez a világ távoli, mégis nagyon ismerős: ott kezdődik, ahol az ember már nemcsak élni akar, hanem helyesen élni.

Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

www.facebook.com/Zsidocom/

#Oberlander