A lélek fölénye az érzelmek felett
Hászid történetek Oberlander Báruch rabbi előadásából – az emberi lélek finom működéséről, az önfegyelemről és a haszid mesterek szellemi világáról
Amikor a haszid „látja”, hogy már döntés született
A halacha tiltja, hogy valaki egy rabbinál feltett kérdés után „második véleményt” keressen – különösen anélkül, hogy elmondaná, már volt egy döntés.
Egy Lubavicsi haszid, a Haradaki Reb Dovid vendégségbe érkezett. A háziasszony friss csirkét vágatott, de kósersági kérdés merült fel. A városi rabbi kimondta: kóser. A nő azonban megmutatta Reb Dovidnak is. Ahogy a kezébe vette, azonnal így szólt:
„Miért nem mondtad, hogy már kérdeztél rabbit? Én erre nem adhatok választ.”
A jelenlévők megdöbbentek: a haszid olyan lelki érzékenységgel bírt, hogy „érezte”, a csirkére már halachikus ítélet született.
A Rebbe és a lélek magassága
Egy németországi rabbi, Rabbi Jakonberger meglátogatta az ötödik lubavicsi Rebbét (Rebbe Rását). A Rebbe éppen egy mély haszid tanítást írt: a zsidó lélek magasabban áll, mint az angyalok.
A rabbi benézett a kéziratba, hátralépett és meghökkent:
„A Rebbe angyalokkal és lelkekkel foglalkozik…”
És ő – aki a halacha és a Talmud mestere volt – hirtelen kicsinek érezte magát: a Rebbe világa a spirituális valóság legmagasabb szintjein mozgott.
A tanár, aki nem osztozik a jutalmán a lóval
Reb Slóme „der Geller” – a vöröshajú melamed – gyalog járt Lubavicsba, pedig könnyedén megengedhetett volna magának lovaskocsit. Amikor megkérdezték, miért:
„Ha kocsival megyek, a ló is részt kér majd a jutalomból: hiszen ő vitt a Rebbéhez. Én pedig nem szeretnék osztozni a jutalmamon egy lóval.”
A tanulság: ha valaki a Rebbéhez megy, legyen az út tisztán „l’sém sámájim” – teljes odaadással és nem mellékes célokért.
A süket haszid, aki csak a rossz beszédet nem hallotta
Az Alter Rebbe egyszer tanította: az ember uralkodjon a testén – még a hallásán is. Ha pletykát vagy rossz beszédet hall, állítsa le belsőleg.
Eliéber, a haszid ezt szó szerint vette. Olyannyira, hogy amikor valaki rosszat akart mondani, a füle „nem fogta fel” a hangot. Mintha kikapcsolták volna a hallását.
Innen kapta a nevét: „Eliéber, a süket.”
De ő csak egyetlen dologra volt süket: a rosszra.
A haszid, akit megvert a rendőr – a „gornis” filozófiája
Reb Peszách Molasztovk, a második és harmadik lubavicsi Rebbe haszidja, elmélyült tanító volt. Egy farbrengen után úton hazafelé megkérdezte tőle egy orosz rendőr:
– „Kto ti? Ki vagy?”
Reb Peszách, átitatva a bitul (önfeloldódás) tanításával, így felelt:
– „Bitl. Semmi.”
A rendőr azt hitte, kigúnyolják, ezért megverte. Később így mesélte:
„A témánk a farbrengenben: gornis – semmi. A rendőr: egy nagy semmi. Amiket kaptam tőle: néhány semmi. Csak ezek a semmik fájnak egy kicsit.”
Az önfeladás mély tanítása humorral együtt.
Miért nem gyűlölte többé a testét?
Reb Peszách egy másik tanítása: fiatal korában gyűlölte a testét, mert akadálynak látta. De amikor megtanulta, hogy a haszidizmus a testi működésekben szimbolikus tanítást lát – megváltozott:
„A test által érthetem meg a mély haszid gondolatokat. Így a test érdemessé vált szeretetre.”
A két szem, két érzés – egyszerre öröm és szomorúság
A zóhár tanítása szerint a szív két felében két érzés fér meg: öröm és fájdalom egyszerre. Reb Peszách imájában a jelenlévők fizikailag látták:
– egyik szemében fénylő öröm,
– a másikban könnyek.
Ez a lelki érettség jele: örülni tud annak, ami jó, és megbánni azt, ami javításra szorul – ugyanabban a pillanatban.
A haszid, aki 26 órán át gondolkodott – és kiesett a kocsiból
Reb Jószele különleges képessége volt a mély elmélkedés. Egyszer egy gazdag haszid elvitte őt kocsin a Rebbéhez, de figyelmeztette: „Kapaszkodj, nehogy kiess!”
Jószele elmélyült a gondolataiban… és kiesett. A kocsi továbbment, ő pedig a hóban feküdt – még mindig kapaszkodó kéztartással, mintha a padot markolná.
Amikor rátaláltak és megkérdezték:
– „Mit csinálsz?”
Azt felelte:
– „Utazom a Rebbéhez.”
A történet bemutatja a mély meditáció erejét – és veszélyeit.
A napóleoni háború híres története: az Alter Rebbe tanítása életet ment
A vilnai Maizlis haszid kémként dolgozott az oroszok javára. Napóleon egyszer rákiáltott:
„Itt egy kém!” – és a szívére tette a kezét, hogy megérezze, fél-e.
Maizlis szíve azonban nyugodtan vert. Miért? Mert alkalmazta az Alter Rebbe tanítását:
„Moách sálit ál hálev” – az értelem uralkodjék az érzelmek fölött.
„Az agy megmondta a szívemnek: most nem szabad félni. És nem is féltem.”
Ez az önfegyelem mentette meg az életét.
A Rebbe levele: nem szabad eltörölni az élet örömeit
A Rebbe egyszer kapott egy levelet, amely így szólt:
„Soha nem volt semmi jó az életemben.”
A levélben azonban szerepelt: feleség, gyerekek, unokák.
A Rebbe így válaszolt:
„Van egy nagy problémád – de az nem törölheti el mindazt a jót, ami körülvesz.”
Ez a tanítás: az embernek egyszerre kell látnia a nehézséget és a jót – egyik sem semmisítheti meg a másikat.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
