A Rebbe, aki mosolygott a fájdalomban, és imádkozott a veszélyben
Oberlander Báruch rabbi a Hászid történetek és mesék 265. részében tovább mesél Rabbi Smuel Schneersohnról, a Rebbe Máhárásról, a negyedik lubavicsi Rebbéről. Haim Mordecháj Perlov feljegyzéseiből ezúttal egy súlyos betegséggel küzdő, mégis derűs ember alakja bontakozik ki, aki különleges figyelemmel fordult tanítványaihoz. Egy ritka könyv története, egy rabbi jövőjéről szóló áldás és két kisgyermekkel elmondott zsoltárok mutatják meg, milyen sokféleképpen kapcsolódott össze életében a Tóra, a chászidut és az isteni gondviselés.
A mosoly mögött rejtőző szenvedés
Egy éjszaka a Rebbe Máhárás felébresztette sámeszét, Reb Berét, és megkérte, hogy segítsen neki. Előre figyelmeztette: bármit lát, ne ijedjen meg.
Amikor a Rebbe lefeküdt, és megmutatta testét, a sámesz mély, fájdalmas sebeket látott rajta. A látványtól elájult. Magához térve a Rebbe ismét nyugodtan kérte, hogy szórjon gyógyító port a sebekre.
Reb Bere később elmesélte: azon az éjszakán már képtelen volt visszaaludni. Addig is tudta, hogy a Rebbe beteg, de fogalma sem volt szenvedésének mértékéről. Rabbi Smuel arcán ugyanis szinte mindig mosoly ült, és gyakran mondott tréfás, szellemes megjegyzéseket. Saját magáról mégis azt tartotta, hogy mindig komoly.
Oberlander rabbi ebben a kettősségben mutatta meg a Rebbe különleges önfegyelmét: súlyos fájdalmai mellett is képes volt derűt sugározni környezetére.
Húsz rubel, huszonöt rubel és még több
Rabbi Jákov Mordecháj Beszpalov, a későbbi poltavai rabbi fiatalon teljesen a Tóra-tanulásnak szentelte életét. Jómódú édesapja aggódott, hogy fia miként fog megélni, ha ennyire elmerül a tanulásban.
A Rebbe Máhárás megnyugtatta: fia egy jelentős zsidó közösség rabbija lesz, ahol először heti húsz rubelt, később huszonötöt, majd még többet fog keresni.
A történet szerint pontosan így alakult. Jákov Mordecháj Poltava rabbija lett, fizetését előbb húszról huszonöt rubelre emelték, később pedig tovább növelték. Gazdag testvére hiába próbálta pénzzel támogatni, a rabbi mindig azt válaszolta, hogy jövedelméből megfelelően megél.
Három rubel, amelyen egy ritka könyv múlt
A Rebbe Máhárás egyszer megkérte egyik chászidját, Reb Dont, hogy ha valahol meglát egy bizonyos ritka kabbalisztikus könyvet, vásárolja meg számára.
Nem sokkal később könyvárus érkezett a zsinagógába, és a keresett mű ott feküdt az asztalán. Három rubelt kért érte. Reb Don drágállta az összeget, alkudozni próbált, majd úgy döntött, vár néhány napot.
Mire visszatért, a könyv eltűnt. Egy egyszerű vízhordó vásárolta meg, pontosan három rubelért. Reb Don hiába kínálta neki a vételárat, sőt annál többet is, a vízhordó hajthatatlan maradt.
Amikor később Lubavicsban elmesélte kudarcát, a Rebbe elmosolyodott: a könyv már nála volt. Kiderült, hogy a vízhordó is neki vásárolta meg.
A Rebbe tanulsága egyszerű volt: ha valamire valóban szükségünk van, érdemes időben megtenni érte a szükséges lépést. A három rubelen való alkudozás könnyen a fontosabb cél rovására mehetett volna.
Két gyermek, egy Tehillim és a Rebbe váratlan látogatása
A következő történet egy vidéki zsidó családról szólt, amelynek otthona mellett a Rebbe Máhárás rendszeresen elhaladt lovaskocsijával. Soha nem állt meg náluk, ám egy alkalommal váratlanul betért a házba.
Két kisgyermeket talált otthon, akik éppen tanultak. Édesapjuk egy másik faluba ment ügyet intézni, édesanyjuk rövid időre távozott, tanítójuk pedig az ünnepre hazautazott.
A Rebbe megkérdezte, mit tanulnak. Az egyik gyermek a Chumást említette, a kisebbik pedig büszkén mondta, hogy már Tehillimet is tud olvasni.
Rabbi Smuel ekkor elővette a zsoltároskönyvet, és együtt kezdett velük imádkozni. Ő mondta a szavakat, a gyermekek pedig utána ismételték. Amikor az édesanya hazaért, meghatódva hallgatta őket. Mintegy félórán keresztül mondták a zsoltárokat. A Rebbe már indulni készült, aztán visszafordult, és még néhány fejezetet elmondott velük.
Végül megáldotta a gyermekeket, és távozott.
Két menekülés a halál elől
Az édesanya aggodalma estére egyre nőtt. Férje régóta nem tért haza, pedig csak egy közeli faluba ment behajtani egy tartozást.
Éjfél körül kopogás hallatszott. A férj állt az ajtóban, majd belépve összeesett. Amikor magához tért, elmesélte, hogy adósa meg akarta ölni, hogy megszabaduljon tartozásától.
A férfi megkötözte kezét-lábát, és kalapácsért indult. Ekkor érkezett haza a támadó felesége, aki meghallotta a fogoly sírását. Megsajnálta, eloldozta kötelékeit, és segített neki elmenekülni.
A veszély azonban folytatódott. A feldühödött adós üldözőbe vette. A menekülő zsidó ekkor letért az útról, és elrejtőzött a magas fűben. Üldözője olyan közel haladt el mellette, hogy szinte érezte a leheletét, mégsem vette észre. Csak a teljes sötétség beálltával mert hazafelé indulni.
Amikor felesége meghallotta a történetet, megértette a Rebbe látogatásának különös jelentőségét. Rabbi Smuel kétszer mondott Tehillimet gyermekeivel, férje pedig kétszer menekült meg a haláltól: először a fogságból, másodszor üldözője elől.
A chászid hagyomány szerint a Rebbe imája és a két gyermek ártatlan zsoltármondása kísérte a férfit a veszély óráiban.
Oberlander Báruch rabbi a történet végén arra a tanításra emlékeztetett, hogy az emberrel számtalan csoda történik, amelyekről gyakran maga sem tud. A mindennapok biztonsága, egy váratlan segítség vagy a veszélyből való megmenekülés mind alkalmat adhat arra, hogy felismerjük az Örökkévaló gondviselését.
A Rebbe Máhárás történeteiben a testi szenvedés mellett is megőrzött derű, a Tóra iránti odaadás és a másokért mondott ima ugyanannak a mély hitnek a megnyilvánulása. A két gyermekkel elmondott Tehillim pedig arra emlékeztet, milyen nagy ereje lehet annak az imának, amelyet egyszerű szívvel mondanak el.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
