„A lelkekhez is érteni kell” – miért Rabbi Smuelhez indultak a chászidok?
Oberlander Báruch rabbi a Hászid történetek és mesék újabb részében a Cemách Cedek utolsó történeteivel kezdett, majd fokozatosan a legkisebb fiú, Rabbi Smuel, a későbbi Rebbe Máhárás alakja került előtérbe. A történetek különös képet rajzolnak róla: környezete sokáig alig látta tanulni, ő maga szerette elrejteni tudását, mégis bármilyen tórai témában azonnal otthonosan mozgott. A chászidok számára idővel egyre világosabb lett, hogy a visszahúzódó fiatalemberben különleges vezetői erő rejlik.
Az ékszer, amelyből cedáká lett
Az előző alkalom végén félbeszakadt történetet Oberlander rabbi újra elmesélte. A Cemách Cedek észrevette, hogy menye, Rebbecen Rivka Sábeszkor és jom tovkor nem viseli gyöngy ékszerét. Kiderült: egy lubavicsi zsidó kölcsönt kért Rabbi Smueltől. Pénze nem volt, ezért felesége beleegyezésével zálogba adta az ékszert, hogy segíteni tudjanak.
A Cemách Cedek kiváltotta az ékszert, visszaadta Rebbecen Rivkának, és ettől kezdve fiának külön pénzt is adott cedákára. A segítség iránti készséget így maga a Rebbe erősítette meg: ha Rabbi Smuel adni akar, legyen miből adnia.
Áldás hosszú, ép életre
Perlov rabbi feljegyzéseiben szerepel egy idős chászid is, aki még a Cemách Cedektől kapott áldást hosszú életre. A férfi annak idején azt kérte: magas korában is lásson, halljon jól, és maradjon tiszta az elméje.
Amikor Perlov évtizedekkel később, nyolcvankét éves korában találkozott vele, mindezt teljesülve látta. Az idős ember jó szellemi és fizikai állapotban volt. A történetben a hosszú élet értéke azzal együtt jelenik meg, hogy az ember ereje és értelme is szolgálni tudja az Örökkévalót.
Papír és tinta mindenütt
A Cemách Cedek házának minden szobájában tartottak papírt és tintát. Ha tórai gondolat jutott eszébe, rögtön leírhatta. Halacha, kabbala és chászidut egyaránt foglalkoztatta, és Oberlander rabbi szerint olykor még ima közben is jegyzett.
Valaki egyszer megkérdezte tőle, hogyan lehet ennyi Tórát megtanulni. A válasza tömör volt: a hosszú téli éjszakákon és a hosszú nyári napokon. A hatalmas tudás mögött hosszú évek állandó tanulása állt.
A fiú, akinek tudását alig lehetett látni
A Cemách Cedek halála után chászidjai előtt komoly kérdés állt: hat fia közül kihez kapcsolódjanak tovább? Többen vezetővé váltak, mindegyikük nagy tudós és különleges személyiség volt.
Egy tekintélyes chászid azt mondta: ő Rabbi Smuelhez fog utazni. Ennek hátterében egy korábbi élménye állt. A Cemách Cedek egyik máámárjában olyan idézetet mondott az Éc Chájimból, amely első hallásra éppen az ellenkezőjének tűnt annak, ami a könyvben szerepelt. A chászid sorra felkereste a Rebbe fiait. Egyikük felismerte a problémát, de magyarázata nem győzte meg; másikuk hosszasan próbálta feloldani a kérdést.
Hajnalban Rabbi Smuel házához ment. Egy kis ablakon keresztül látta, hogy nagy könyvből tanul. Mire beléphetett hozzá, az asztalon már újság feküdt. Rabbi Smuel szerette elrejteni tanulását.
Amikor azonban meghallotta a kérdést, azonnal tudta, miről van szó. Úgy magyarázta el az idézetet, hogy a chászid számára maga a kérdés is megszűnt. Később már a Cemách Cedektől sem kellett magyarázatot kérnie. Ez az élmény döntötte el számára, hogy Rabbi Smuelhez fog kötődni.
A tanulás, amelyet senki sem látott
Más chászidok is hasonlóan beszéltek Rabbi Smuelről. A Cemách Cedek többi fiáról pontosan lehetett tudni, melyik területen különösen jártas. Az egyik a chászidutban, másik a halachában tűnt ki.
Rabbi Smuelt viszont alig látták tanulni. A különös az volt, hogy ha beszélgetés kezdődött bármilyen tórai témáról, kiderült: ismeri.
Ebből arra következtettek, hogy tanulása lisma, vagyis tisztán a Tóra és a micva kedvéért történik, minden feltűnés nélkül. A tudása rejtve maradt, amíg szükség nem volt rá.
„Azt kell tudni, merre kell vonzódnia a szívnek”
Egy sakter egyszer azt mondta Rabbi Smuelnek: a Talmud szerint az ember azt tanulja, amihez a szíve vonzódik. Ő ezért inkább chászidutot szeretne tanulni, mint újra és újra átismételni a schita törvényeit.
Rabbi Smuel válasza lényegre törő volt: azt is tudni kell, mihez kell vonzódnia a szívnek.
A sakter felelőssége megköveteli, hogy állandóan ismételje a schita halacháit. A lelkesedés értékes, a kötelesség pedig irányt ad neki. A vallási életben a vágyat is nevelni kell.
A drágakő és az emberi lélek
Az előadás végén egy gazdag chászid története hangzott el, aki drágakövekkel kereskedett. Egy alkalommal megmutatta áruit a Rebbének, és kiemelt közülük egy követ: ez különösen értékes.
A Rebbe ránézett, de nem látott rajta semmi feltűnőt. A kereskedő azt mondta: ehhez érteni kell; aki ismeri a drágaköveket, az észreveszi a különbséget.
Erre érkezett a válasz: ha a drágakövekhez szakértelem kell, akkor az emberi lelkekhez még inkább.
Ez a mondat jól összefoglalja a Rabbi Smuelről kibontakozó képet. A külső alapján keveset lehetett látni belőle. A tanulását elrejtette, nagyságát sem mutogatta, és a környezetének idő kellett ahhoz, hogy felismerje, milyen érték rejlik benne. A chászid mester feladata éppen ez: meglátni azt is, amit egy ember önmagából még nem képes megmutatni.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
