„Várjon még” – egy ágúná története és a Cemách Cedek különleges látása
Oberlander Báruch rabbi a Hászid történetek és mesék 258. részében tovább folytatta a Cemách Cedekről, Rabbi Menáchem Mendel Schneersonról, a harmadik lubavicsi Rebbéről szóló történeteket. A mostani elbeszélések középpontjában az ágúná fájdalmas helyzete, a Rebbe gondoskodása, a tanulás elsőbbsége és a chászid közösség fegyelme állt. Több történetben is az mutatkozott meg, hogy a Rebbe olyan összefüggéseket érzékelt, amelyek a környezet számára még teljesen rejtve maradtak.
„Várjon még”
Egy asszony azért érkezett Lubavicsba, mert férje évekkel korábban eltűnt. Ágúná lett: férje nem volt mellette, haláláról sem volt bizonyíték, ezért új házasságra sem léphetett. A nő hosszabb ideig a Cemách Cedek házában maradt, és a konyhában segített.
A ház asszonyai megsajnálták, és a Rebbe kis unokáját küldték nagyapjához. A gyermek megkérdezte: mi lesz ezzel a nővel, meddig kell még várnia? A Cemách Cedek mindössze ennyit felelt: „Várjon még.”
Nem sokkal később egy ismeretlen férfi érkezett Lubavicsba. Amint belépett a Rebbe szobájába és meglátta őt, elájult. A Cemách Cedek kérte, hogy hívják oda az ágúnát. A két ember azonnal felismerte egymást: férj és feleség voltak. A Rebbe rögtön rabbit és szófért hívatott, még aznap megírták és átadták a getet. Az asszony szabaddá vált, és később újra férjhez mehetett.
A bottal érkező figyelmeztetés
A férfi ezután elmesélte különös történetét. Évekkel korábban elhagyta családját, Oroszország egy olyan részére költözött, ahol kevés zsidó élt, majd kitért, nem zsidó nőt vett feleségül és meggazdagodott.
Egy napon egy zsidó férfi jelent meg előtte vastag bottal, és felszólította: térjen vissza, és adjon válólevelet feleségének. A jelenés többször megismétlődött, egyre fenyegetőbben. Harmadszorra a férfi megkérdezte, hová kell mennie. A válasz ez volt: Lubavicsba.
Amikor végül megérkezett és meglátta a Cemách Cedeket, felismerte benne azt az embert, aki a távoli vidéken újra és újra megjelent előtte. Ezért ájult el az ajtóban.
A get átadása után már nem akart visszatérni korábbi életéhez. A Cemách Cedek azt tanácsolta neki, éljen koldusként. A történet szerint ezt vállalta is, és élete során gyakran mesélte el, miként fordították vissza arról az útról, amelyen teljesen eltávolodott a zsidóságtól.
„Még a madár is talált magának otthont”
Egy éjszaka hallották a Cemách Cedeket Tehillimet mondani. A zsoltár egyik versét, amely arról szól, hogy még a madár is otthont talál magának, különleges áhítattal és dallammal mondta.
Oberlander rabbi magyarázata szerint a Rebbe ebben azt az isteni nagyságot érzékelte, amelynek nincs helye a teremtett világ határai között. A legkisebb teremtménynek is akad helye, az Örökkévaló pedig túl van minden téren és korláton.
Kétszáz rubel egy áldásért
Egy gazdag, gyermektelen asszony mindenáron be akart jutni a Cemách Cedekhez. A Rebbe samesza nem engedte be, ebből pedig hangos vita támadt. A Cemách Cedek meghallotta a zajt, és azt mondta: ekkora kiabálás kétszáz rubelt ér.
Az asszony azonnal kifizette az összeget. Ezután a Rebbe fogadta és megáldotta. Egy éven belül fia született.
A brisz idején a nő érdekes döntést hozott. A szandeki megtiszteltetést Rabbi Hillel Paricsernek adta, a Cemách Cedeket pedig arra kérte, hogy a körülmetélés utáni áldásokat mondja el. Azzal indokolta: már megtapasztalta, milyen erő van a Rebbe áldásában, ezért azt szeretné, hogy most is ő mondja ki az áldó szavakat gyermeke fölött.
Harminc rubel könyvekre
A Cemách Cedek legkisebb fia, Rabbi Smuel, a későbbi negyedik lubavicsi Rebbe zsebpénzét rendszeresen apjánál tette félre. Amikor már harminc rubel gyűlt össze, elkérte az egész összeget, hogy könyveket vásároljon.
Apja megkérdezte: a már meglévő könyveket ismeri-e? A fiú körbenézett a hatalmas könyvtárban, és visszakérdezett: apja vajon mindegyiket ismeri?
A Cemách Cedek azt mondta: vizsgáztassa meg. Rabbi Smuel találomra kiválasztott egy könyvet és egy oldalszámot. Apja azonnal megmondta, melyik műről van szó, és mi található azon az oldalon. Ezután megkapta a pénzt, a Cemách Cedek pedig hozzátette: a könyv azért kerül az emberhez, hogy tanuljon belőle.
Oberlander rabbi ehhez saját családi emléket is kapcsolt: nagyapja egyszer kevés könyvet látott egyik rokonánál, aki azt válaszolta, valóban kevés van neki, de azokat már nagyjából ismeri.
Rövid vagy hosszú chászid tanítás?
Egy családi esküvőn a Cemách Cedek chászidjai arra kérték a Rebbét, mondjon hosszabb chászid máámárt. A csernobili hagyományból érkező chászidok inkább rövid tanításhoz szoktak, és Ávráhám szavait idézték az angyalokhoz: „vegyetek egy kevés vizet”.
A lubavicsi chászidok tréfásan úgy válaszoltak: Ávráhám azt hitte vendégeiről, hogy arabok, nekik talán elég a kevés; zsidóknak részletes tanítás kell. Rabbi Hillel Paricser más magyarázatot adott: bármennyit mondanak a Tórából, az mindig csak „kevés” ahhoz képest, mennyi mélység rejlik benne.
A beteg gyermek és Rabbi Motele áldása
Ugyanezen az esküvőn Rabbi Smuel még kisgyermekként megbetegedett. Édesanyja elment a csernobili Rabbi Motelehez áldást kérni. Az idős Rebbe azt mondta, ő már nem tud elmenni a gyermekhez, ezért fiát, Rabbi Áront küldi hozzá, és azt kérte, hogy az ünnepi lakomán az ő helyére tett ételből két kanál levest adjanak a betegnek.
Rabbi Áron meglátogatta és megáldotta a kisfiút. Visszatérve apjához azt mondta róla: „Grojsze báál” – már az arcán látszik valami nagy és különleges. A gyermek felgyógyult.
Tíz perc alatt összegyűlt a pénz
Az előadás végén egy országos zsidó ügyhöz szükséges pénzgyűjtés története hangzott el. A nem chászid rabbik és támogatók ülésén hosszú órákon át vitatkoztak arról, ki mennyit vállaljon.
A chászidok Lubavicsban gyűltek össze a Cemách Cedeknél. A Rebbe kijött, körülnézett, majd sorban megmondta, kinek mennyit kell adnia. Senki sem vitatkozott, és nagyjából tíz perc alatt összejött a kívánt összeg.
A jelen lévő nem chászid vendégeket lenyűgözte a fegyelem és a Rebbe tekintélye. A chászidok ezután még tanítást is kértek tőle. A történet jól érzékelteti, mit jelentett számukra a Rebbéhez való kötődés: bizalom, készség a cselekvésre és közös felelősség a zsidó közösség ügyeiért.
A 258. rész történeteiben a Cemách Cedek ismét olyan vezetőként jelenik meg, aki egyszerre látja az egyes ember fájdalmát és a közösség egészének szükségleteit. Egy ágúná személyes tragédiája, egy gyermek gyógyulása, egy könyv megvásárlása vagy egy országos ügy támogatása ugyanabba az irányba mutat: a Tóra, a felelősség és az egymás iránti gondoskodás az élet minden területét átjárja.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
