Amikor a földi ítélet az égi bíróságig ér
Oberlander Báruch rabbi a Hászid történetek és mesék 260. részében tovább folytatta a Cemách Cedekről, Rabbi Menáchem Mendel Schneersonról, a harmadik lubavicsi Rebbéről szóló történeteket Haim Mordecháj Perlov rabbi feljegyzései alapján. Az epizódok ezúttal a Rebbe ítélőképességéről, a chászid engedelmességről, az emberi gyengeség megértéséről, valamint a közösségben élő vallási normák súlyáról szóltak.
A döntés, amelyet a chászidoknak kellett kimondaniuk
Egyszer chászidok érkeztek a Cemách Cedekhez, és arra vártak, hogy máámárt, hászid diskurzust halljanak. A Rebbe azonban történetet mesélt.
A ruzsini Rabbi Jiszráel Friedman egyik gazdag chászidja birtokokat és egy fogadót adott bérbe. A zsidó bérlő három egymást követő évben sem tudott fizetni. Kétszer a ruzsini Rebbe kérésére elengedték neki a tartozást, harmadszor azonban a tulajdonos már nem bírta tovább a veszteséget, és kiköltöztette.
A Cemách Cedek elmondta: ez a gazdag ember időközben meghalt, és az égi bíróság előtt az volt a kérdés, miként ítéljék meg, hogy egyszer nem fogadott szót Rebbéjének. A Cemách Cedek véleménye az volt, hogy fel kell menteni. Egész életében engedelmeskedett a Rebbének, ebben az ügyben is kétszer vállalta a veszteséget, harmadszorra fogyott el az ereje.
Ezután megkérdezte a jelenlévő chászidokat: ők is így gondolják? Amikor igennel válaszoltak, azt mondta: „Jó, rendben van, fel is mentették.”
Perlov rabbi magyarázata szerint vannak olyan égi kérdések, amelyekben azoknak a szava is számít, akik még ebben a fizikai világban élnek, és saját tapasztalatból ismerik az emberi küzdelmet.
A hold, amelynek még ki kellett tisztulnia
Lubavics környékén gyakran felhős volt az ég, ezért a kiddus leváná, az újhold megáldása sem volt mindig egyszerű. Rabbi Hillel Paricser egyszer Lubavicsban tartózkodott, és a Cemách Cedek megígérte neki, hogy még lesz alkalom elmondani az áldást.
Amikor először előbukkant a hold, már lehetett látni, de csak gyengén. Rabbi Hillel nem mondta el az áldást. Úgy gondolta: ha a Rebbe azt ígérte, hogy látható lesz a hold, akkor annak rendesen láthatónak kell lennie. Később valóban kitisztult az ég, és akkor mondta el a kiddus levánát.
Egy másik visszaemlékezés szerint Rabbi Hillel egy jechidut után különösen boldogan jött ki a Cemách Cedek szobájából. Azt mondta, két dolgot látott: a Rebbe ígéretet tett a hold megjelenésére, és ő maga valójában egészséges. Nehézkes járását Rabbi Hillel azzal magyarázta, hogy a Cemách Cedek lelke olyan magas spirituális világokhoz kapcsolódik, hogy mintha csak félig érintené a földi valóságot.
„Elrejtette előlem”
A Cemách Cedek egyik fia fiatalon meghalt. A Rebbecen fájdalmában azt mondta férjének: az egész világért tud imádkozni, a saját fiáért pedig nem tudott segíteni.
A Cemách Cedek erre azt mondta: az Örökkévaló „elrejtette előle” a dolgot. Felidézte a talmudi mondást is, amely szerint „a fogoly nem tudja saját magát kiszabadítani a börtönből”. Vannak helyzetek, ahol az ember saját közelsége, személyes érintettsége határt szab annak az erőnek is, amellyel másokon segíteni tud.
A történet különösen fájdalmas fényt vet a cádik életére: a közösség sokszor csodálatos segítséget remél tőle, miközben saját családjának veszteségeit neki is el kell hordoznia.
Hetvenéves sakter és egy pohár víz
Lubavics idős saktere, Reb Cvi Hirsch hetvenéves korában szóbeszéd tárgya lett. Azt mondták, talán már remeg a keze, így kérdéses, folytathatja-e a schitát, a rituális vágást.
A Cemách Cedek magához hívatta. Az idős sakter azt mondta: ha a Rebbe úgy dönt, azonnal leteszi a kést. A Cemách Cedek azonban azt válaszolta, hogy bízik benne: ha akár a legkisebb remegést érezné a kezében, maga is abbahagyná. Az ellenőrzés kedvéért megtöltöttek egy poharat vízzel, és a sakternek kinyújtott kézzel kellett tartania. Egyetlen csepp sem löttyent ki. Keze olyan biztos volt, „mint egy fiatalemberé”.
A történetben szépen találkozik bizalom és felelősség. A Rebbe nem engedett a pletykának, de a kóserság kérdésében az ellenőrzést is szükségesnek tartotta.
Kalucsni és a közösség bizalma
Nevélből egyszer panasz érkezett a helyi sakterre: kalucsnit, vagyis gumis cipővédőt viselt. Ma ez aligha tűnne vallási kérdésnek, akkor azonban modern, szokatlan viseletként néztek rá.
A sakter értelmes magyarázatot adott: a vágóhídon sár és vér van, az utcák is sárosak, ő pedig utána a zsinagógába megy imádkozni. A kalucsni segítségével tisztán tartja a cipőjét.
Perlov két változatot jegyzett fel. Az egyik szerint a Cemách Cedek azt kérte, alkalmazkodjon a régi, istenfélő sakterek szokásához. A másik szerint kifejezetten megvédte őt: istenfélő ember, a kalucsni miatt maradhat sakter. Mégis azt tanácsolta, ne adjon alapot a szóbeszédre, hiszen egy sakternek a közösség bizalmát is őriznie kell.
A menyasszony áldása
A Cemách Cedek legkisebb fiának, Rabbi Smuelnek – a későbbi Rebbe Máhárásnak – a felesége, Rebbecen Rivka elmesélte, hogy esküvője napján áldást kapott a Cemách Cedektől.
A Rebbe egy talmudi mondással játszott: „Ne legyen könnyű a szemedben egy egyszerű ember áldása.” A héber kalá szó azonban menyasszonyt is jelent. A Cemách Cedek így a mondatot a menyasszony áldására fordította: annak áldását se tekintsék jelentéktelennek.
A szóvicc mögött komoly gondolat áll. Egy esküvő napján a menyasszony különleges lelki állapotban van, imájának és áldásának sajátos ereje van.
Mit kér egy leendő Rebbe?
A Cemách Cedek egyik unokája, Rabbi Dovber, aki később Liadiban lett Rebbe, egyszer pánt, kívánságcédulát adott nagyapjának. A Cemách Cedek hosszan nézte, majd észrevette: csak spirituális dolgokról írt benne. Semmi hétköznapi kérés, semmi olyasmi, ami egy földi ember mindennapi életéhez tartozik.
Már ebben a rövid jelenetben is megmutatkozott, milyen irányba fordult a fiatalember figyelme: gondolatai elsősorban az istenszolgálat, a lelki fejlődés és a szellemi élet körül jártak.
A 260. rész történeteiben a Cemách Cedek ismét olyan Rebbeként jelenik meg, aki az emberi gyengeséget ismeri, a vallási felelősséget komolyan veszi, és a közösség bizalmát ugyanolyan fontosnak tartja, mint a személyes jámborságot. A chászid történetek világában az égi ítélet, egy pohár víz, egy kalucsni vagy egy menyasszony áldása ugyanahhoz a kérdéshez vezet: hogyan lehet a mindennapi élet minden részét az Örökkévaló szolgálatához kapcsolni?
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
