A Rebbe, aki egy egész nemzedék sorsát vitte a vállán
Oberlander Báruch rabbi a Hászid történetek és mesék 256. részében tovább folytatta a Cemách Cedekről, a harmadik lubavicsi Rebbéről szóló történeteket Haim Mordecháj Perlov rabbi feljegyzései alapján. A történetek középpontjában ezúttal az 1843-as pétervári rabbinikus konferencia, a Cemách Cedek vezetői felelőssége, a Tóra-tanulás elsőbbsége és az a különleges lelki erő állt, amelyet a chászidok Rebbéjükben láttak.
Pétervár és az egész orosz zsidóság ügye
1843-ban a cári kormány konferenciát hívott össze a zsidóság vezetőivel. A chászid oldalt a Cemách Cedek, a nem chászid tóravilágot Rabbi Jicchák Volozsiner képviselte, mellettük világi zsidó vezetők és az odesszai hivatalos rabbi is jelen volt.
A Cemách Cedek egyik alkalommal a szállodából nem a megszokott utcai úton, hanem a parkon keresztül indult a tanácskozásra. Ott találkozott az odesszai Sternnel, akitől megkérdezte, hisz-e az isteni jutalomban és büntetésben, valamint a túlvilágban. Stern igennel válaszolt. A Cemách Cedek fia később úgy emlékezett: amikor apja feltette ezeket a kérdéseket, mintha magát a hitet ültette volna bele a férfi lelkébe.
Ezután a Rebbe azt kérte tőle, hogy a vallási kérdésekben támogassa az ő álláspontját, és megígérte neki a túlvilági jutalmat. A történet szerint Stern ettől kezdve ezekben az ügyekben mellé állt.
Amikor a fiú az apja chászidja lett
A konferencián a Cemách Cedeket fia, Rabbi Jehuda Léb kísérte, aki addig inkább nagyapjához, a Mitteler Rebbéhez kötődött. Amikor azonban látta, milyen határozottsággal áll ki apja a zsidó vallási életért a cári hatalommal szemben, megváltozott a viszonya hozzá.
Oberlander rabbi ezt úgy fogalmazta meg: a fiú ekkor lett igazán az apja chászidja. A családi kapcsolat mellé ekkor társult a Rebbe iránti lelki kötődés is. Nemcsak az apját látta benne, hanem azt a vezetőt, aki egész közösségéért kész kockázatot vállalni.
A harmat és a rózsa
Az előadás egyik kedves történetében arról értesítették a Cemách Cedeket, hogy a tudomány felismerte: a rózsa különösen a harmatból nyeri táplálékát. A Rebbe erre Hóseás próféta szavait idézte: az Örökkévaló olyan lesz Izrael számára, mint a harmat, Izrael pedig „virágozni fog, mint a rózsa”.
A Cemách Cedek ebből arra mutatott rá, hogy amit új felfedezésként emlegetnek, annak nyoma már évezredekkel korábban ott van a Tanáchban és a Midrásban. A történet nem a természettudomány elutasításáról szólt, hanem arról a chászid látásmódról, amely a teremtett világ jelenségeiben is a Tóra visszhangját keresi.
„Én nem vagyok medve”
A későbbi lublini Rabbi Sneur Zálmán, a Torát Cheszed szerzője egy építőmester gyermekeként született. Szüleinek sokáig nem volt gyermekük. Apja egy alkalommal a Cemách Cedek számára épülő házon dolgozott magas állványon. Amikor lenézett, meglátta a Rebbét, annyira megijedt, hogy leesett.
A Cemách Cedek odaszólt neki: „Én nem vagyok medve.” Majd megáldotta, hogy gyermekei legyenek. A családi hagyomány szerint ebből az áldásból született később a nagy rabbi és halachikus tekintély.
Hat arca egyetlen nap alatt
Péterváron kép készült a Cemách Cedekről. Egy öreg chászid ezen tréfálkozva azt mondta: hogyan lehet a Rebbéről egyetlen képet készíteni, amikor legalább hatféle arca van egy nap?
A mondat mögött komoly tapasztalat állt. A chászidok azt látták, hogy a Rebbe arca másképpen fest ima közben, másként Tóra-tanuláskor, másként jechidut alatt, amikor személyes beszélgetésben fogadja a hozzá érkezőket. Perlov rabbi ehhez hozzáfűzte: ő maga ezt a későbbi lubavicsi Rebbénél is tapasztalta. A belső állapot mintha fizikailag is átformálta volna az arcot.
Nem biztos, hogy zoknira szükség lesz
A pétervári konferencia veszélyességét egy családi jelenet érzékeltette. Indulás előtt a Rebbecen megkérdezte, csomagoltak-e zoknit. A Cemách Cedek azt válaszolta: még nem lehet tudni, szükség lesz-e rá.
A megjegyzés a halál lehetőségére utalt. Fia szemrehányóan kérdezte, miért mond ilyesmit édesanyjának. A Cemách Cedek azonban elmagyarázta: szándékosan tette. Azt akarta, hogy a Rebbecen pontosan értse, milyen veszélyes küldetésre indulnak, és imádkozzon értük. Felesége ugyanis maga is a második Rebbe, Rabbi Dovber lánya volt, és a Cemách Cedek nagy erőt tulajdonított az imájának.
Tanulni akkor is, ha nincs hozzá kedv
Egy chászid egyszer azzal fordult a Cemách Cedekhez, hogy nincs kedve Tórát tanulni. A válasz egyszerű volt: akkor tanuljon kedv nélkül.
A Rebbe azt mondta neki: ne azért tanuljon, mert szeretne, hanem azért, mert az Örökkévaló megparancsolta. Oberlander rabbi ehhez hozzáfűzte: már az is fontos, hogy az illető nem azt mondta, hogy nem tanul, csak azt, hogy nincs hozzá kedve. A Tóra-tanulás nem függhet a pillanatnyi lelkesedéstől.
Ebben a rövid történetben a chászid avodá egyik alapelve jelenik meg. A jó érzés értékes, de a micva nem azért kötelez, mert éppen kedvünk van hozzá. A hűség ott válik valódivá, amikor az ember akkor is teszi a dolgát, amikor a belső lelkesedés hiányzik.
A vita után is segítség
Az előadás végén Oberlander rabbi egy rabbi történetét idézte, akivel a Cemách Cedek előre három halachikus kérdést beszélt át: a get, a nidá és a mikve törvényeiből. Később, amikor az illető rabbinikus állást kapott, éppen ezek a kérdések kerültek elé, és a Cemách Cedekkel megbeszélt módon döntött.
Egy másik rabbival komoly szakmai vita alakult ki köztük, de amikor később a vitapartnernek segítségre volt szüksége, azonnal támogatta. A történet szépen mutatta meg a valódi tórai vita természetét: lehet élesen vitatkozni a halacháról anélkül, hogy a másik ember ellenséggé válna.
A Cemách Cedek alakja ezekből a történetekből egyszerre rajzolódik ki nagy tóratudósként, közösségi vezetőként és olyan Rebbeként, aki a vallási élet védelmét személyes felelősségnek tekintette. A tanulás, az ima, a halachikus pontosság és a zsidó közösségért vállalt kockázat nála ugyanannak az istenszolgálatnak a részei voltak.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
