A stabilitás tévképzete

Hetiszakaszunk elején olvashatjuk: „És lesz jutalmául annak, hogy hallgattok a rendeletekre, megőrzitek, hogy megtegyétek azokat, megőrzi neked az Örökkévaló, a te Istened a szövetséget és a szeretetet, melyről megesküdött őseidnek.” (5Mózes 7:12.).

Fenti vers eredeti héber szövegében tűnik fel az ékev szó, melynek elsődleges jelentése egyfajta ok-okozati – „ennek eredményeként” – kapcsolatot fejez ki az Isten által szabott feltétel és annak betartása esetén ígért jutalom között. A szónak van azonban egy másik jelentése is, melyet magyarul „saroknak” fordítunk, Rási pedig ezen másodlagos jelentés értelmében magyarázza a bibliai verset:

„Ha azokat a kis törvényeket is megtartod, amiket az emberek sarkukkal tipornak, Isten különös szeretetében fog részesíteni.”

A lubavicsi Rebbe tanítja, hogy Rási magyarázata látszólag különbséget tesz fontos és kevésbé fontos parancsolatok között, ami azonban eleve egy szemléletbeli hiba. A hiba abból a tévképzetből ered, hogy a zsidó vallást egy statikus építményként kezeljük, s ezzel összhangban magunkat is annak egyik szintjén látjuk – statikusnak, mozdulatlannak. Innentől már csak egy lépés választ el attól, hogy a téves feltevésből hibás következtetést levonva azt mondjuk: a főbb dolgokat megcselekszem, a többi pedig nem számít. Más szóval, a vallás épületének fővázát jelentő – tehát statikusságát biztosító – parancsolatokat is elég ha megtartom, a hozzájuk képest csupán stilisztikai szerepet betöltő kisebbekkel nem kell foglalkoznom.

A Rebbe ezen téveszmét cáfolva tanítja, hogy a zsidó vallás dinamikus, örökös mozgásban lévő rendszer, aminek értelmében pedig a látszólagos stabilitás valójában visszalépést jelent.

Tegyünk bármit – s tűnjön bár apróságnak –, amit eddig nem tettünk, azzal az előrehaladást szolgáljuk és azt, hogy általa Isten is mihamarább beválthassa ígéretét, az igaz Messiás általi teljes, végső Megváltáson keresztül.

 

Kovács Jichak rabbinövendék cikke Tali Loewenthal írása nyomán

  • Küldés emailben