Hetiszakaszunkban Mózes tizenkét kémet küldött, hogy feltérképezzék Kánaánt, és beszámoljanak az ott uralkodó viszonyokról. Ám negyven nappal később a kémek lesújtó hírrel érkeztek vissza, aminek hatására a nép elveszítette korábbi reményét, s nem tudott bízni többet az isteni ígéretben sem.
Erre Isten megharagudott. Közölte Mózessel, hogy a nemzedék, mely megkapta a Tórát, már nem léphet a Szentföldre. Elrendelte, hogy a nép a sivatagban élje le a további életét, s csak a következő generáció folytathatja a küldetés érdemi beteljesítését, hogy meghódítsák Kánaán földjét, és Szent földdé, Isten evilági lakhelyévé változtassák azt.
Schneur Zalman rabbi, az első lubavicsi rebbe azt tanította, hogy a generáció problémája a túlzott spiritualitás volt.
A nép, melyet az isteni csodák kísértek a sivatagi vándorlás során (manna, Mirjám kútja stb.), egyszerűen nem akarta felcserélni ezt az utópisztikus életet a valós élet mindennapi küzdelmeire. Úgy gondolták, hogy nem lehet egyszerre magas spirituális szinten élni és ugyanakkor megfelelni az élet által diktált kihívásoknak.
Van valami, amit sem a kémek, sem egész nemzedékük nem értett meg: Isten nem a sivatagi vándorlásra teremtett minket, hanem a földi életben való helytállásra.
A sivatagban eltöltött évek, ahol semmivel sem kellett törődni, csak a magasztos, isteni dolgokkal, felemelőek, ám önmagukban semmit sem jelentenek. Az igazi feladat ugyanis csak ezután jön. Megvalósítani, érezhetővé tenni mindazt a Föld összes lakója számára, amit csak mi éreztünk a sivatagban.
Elődeink nem végezték be küldetésüket, a sivatagban ragadtak, sőt még mi is ott vagyunk. De a mi feladatunk, hogy folytassuk az általuk megkezdett utat. Hogy felvértezzük magunkat a sivatagban megszerzett tudással, az isteni örök igazsággal, s ennek birtokában kilépjünk a világba munkához látni, hogy Isten lakhelyévé emelhessük azt. Hogy mikor a világra tekintünk, Istent lássuk viszont benne.
Kovács Kristóf rabbinövendék cikke Yanki Tauber rabbi írása nyomán
Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 42. szám – 2022. június 23.
