E heti szakaszunk az emberre vonatkozó rituális tisztasági törvényekkel foglalkozik. A Midrás megjegyzi, hogy az előző heti párásá az állatokra vonatkozó rituális tisztasági törvényeket taglalta, majd hozzáteszi, hogy az emberre vonatkozó törvények ugyanazon okból lettek később tárgyalva, mint amiért az ember teremtésére is utoljára került sor az élőlények közül.

Ezek az okok az alábbiak:

– Ha egy bált szerveznek, úgy illő, hogy a király csak akkor lépjen a bálterembe, mikor már mindenki más ott van, ezzel kifejezve a méltóságát. Ha­sonlóképpen, az ember, a te­remtés koronája is csak akkor teremtetett, mikor már a többi élőlény a világon volt.

– Még a látszólag legjelentéktelenebb csúszómászó is magasabb szinten áll a teremtésben, mint az ember, így az ember teremtetett meg utoljára.

Bár fenti két indok ellentmondásosnak tűnik, valójában mindkettő egyszerre igaz. Az ember különleges, egyedülálló élőlény, ha figyelembe vesszük, hogy testnek és léleknek az ötvözete. És míg a teste halandó, és alacsonyabb rendű teremtménye a Teremtőnek, addig a lelke transzcendens, s valósággal isteni. Spiritualitásunk forrása, mivel Istentől származik, emelkedettebb, ám pont azért, mert nincs rá befolyásunk, nem a mi érdemünk. Ám önfegyelmünk, személyiségünk csiszolása, jellemünk folyamatos javítása a mi munkánk, azért csak mi magunk vagyunk képesek tenni a saját erőfeszítéseinkkel.

Azonban, mivel a Tórát nekünk, embereknek adta az Örök­kévaló, és nem a csúszó-má­szóknak, így törvényei ellen is csak mi véthetünk. Tehát még a legalacsonyabb szinten lévő csú­szómászó is dicsekedve tekinthet le a teremtés koronájára, az emberre, ha az nem ismeri és követi Teremtője akaratát. Ám az ellenkezője is igaz. Ha gondosan tanulmányozzuk Isten akaratát, töretlen munkával és fegyelemmel csiszoljuk személyiségünket, akkor beteljesíthetjük tervét, és élhetünk úgy, mint a teremtés koronái. Ha képesek vagyunk magunkat uralni, akkor minden mást is uralni fogunk.

Kovács Kristóf rabbinövendék cikke Lazar Gurkow rabbi írása nyomán

Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 30. szám – 2022. március 31.