Évtizedekkel azután, hogy Jákobnak menekülnie kellett bátyja gyilkos haragja elől, a két fivér ismét találkozik. Látva a távolból felé közeledő öccsét, Ézsau Jákob elé fut, átöleli, s csókkal köszönti őt. A meleg fogadtatás nemcsak a múltbéli eseményeket figyelembe véve meglepő, de azért is, mert a Tórában örök törvény, hogy „Ézsau gyűlölte Jákobot.”

Utóbbi igazság egy érdekes paradoxont rejt magában, miszerint bármi is történhet, „Ézsau gyűlöli Jákobot.” Nem számít, mit tesz Jákob, Ézsau gyűlölni fogja. Vajon miért? Miért visel Ézsau ilyen ellenszenvvel Jákob iránt? A problémát kiterjesztve a kérdést a következőképpen is feltehetjük: miért létezik egyáltalán Ézsau, miért létezhet a gonosz? Miért nem élünk egy olyan világban, ahol csak a jóságnak és a szeretetnek van helye?

A gonosz azért létezhet, mert jóval erőteljesebb, mint a jó. Tán létezik olyan intenzív szeretet a világban, amely képes lenne ellensúlyozni a gyűlölködők haragját? Létezik olyan jó tett, amely képes lenne semmissé tenni a történelem példátlan kegyetlenségeit? A kabbala bölcsei mondják, hogy Isten azért teremtette a sötétséget, hogy azt lehetőségünk legyen fénnyel átjárni. Az ember lelkében honoló gonosznak az a feladata, hogy arra tapintva tudjuk, mennyi jó cselekedet szükséges annak ellensúlyozásához. A gonosz nélkül a jó is csupán alacsony hőfokon, igaz átérzés nélkül létezne, s ezzel megfosztódna annak valódi értékétől. A gonosz azért létezik, hogy a bennünk lévő jó kizsákmányolhassa az abban lévő erőt, intenzitást.

A jó és a gonosz kapcsolatának imént fejtegetett igazságával Ézsau is tisztában volt. Tudta, hogy léte csupán azáltal nyerhet jogosultságot, hogy azzal teljes egészében testvérét szolgálja. Nem számít, milyen hévvel tagadta ezt az igazságot, ezen hév végső soron Jákobot szolgálta.

Ezért gyűlölte Ézsau Jákobot: mert tudta, hogy bármit tesz, Jákobot szolgálja. Még gyűlöletével is.

 

Kovács Jichak rabbinövendék cikke Yanki Tauber rabbi írása nyomán.

Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 11. szám – 2021. november 18.