A Tórában találhatók olyan erkölcsi alapelvek, amelyek más népek számára teljesen ismeretlenek, s olyan hibák, hiányosságok, amelyekről bár az Írás aprólékos leírást közöl, azt más népek teljesen figyelmen kívül hagyják. Hetiszakaszunk hosszasan tárgyalja a cáráát betegségét, amit általában csak leprásságnak fordítanak, s mely betegség a láson hárá, azaz a „rossz nyelv”, a pletykálkodás büntetése.

A rágalmazásnak még a polgári törvénykezésekben is van jogi következménye, azonban egészen addig, míg az illető bizonyítható állításokat fogalmaz meg a másikról – legyenek azok akármilyen gonoszak vagy rosszindulatúak –, megmenekül ezen jogi következményektől. Az igazság az, hogy a legtöbb esetben az ilyen magaviseletet társadalmi szinten sem követi retorzió, s az illető szabadon adhat hangot másokat becsmérlő szavainak.

A Tóra a fenti magaviseletet mereven elutasítja. Nem számít, hogy az adott szavaknak akár még lehet is igazságtartalma, maga a tény, hogy egy másik emberről becsmérlően beszélünk, kimeríti a „rossz nyelv” fogalmát, amivel szemben a Tóra zéró toleranciát hirdet. Sőt, annak érdekében, hogy teljesen elzárjon minket a láson hárától, a becsmérlő szavaknak még a hallgatását is tiltja! Ennek értelmé­ben tehát nemcsak az vétkezik, aki egy másikról becsmérlően beszél, de még az is, aki azt csupán passzív félként, mindenféle aktív hozzájárulás nélkül mindössze hallgatja!

Egy zsidónak nem kell a szomszédba mennie az erkölcsi tanításokért: a jiddiskájt igen magasra teszi az erkölcsi minimum lécét. Nem elég, ha csupán passzív szemlélőként, úgymond az oldalvonalról szemlélve kerüljük a rosszat. A Tóra követelménye, hogy a rossztól mindig távolságot tartsunk, s ha az valamilyen módon mégis a közelünkbe férkőzne, a mi feladatunk, hogy attól azonnali hatállyal eltávolodjunk.

 

Kovács Jichak rabbinövendék cikke Zálman Posner rabbi írása nyomán.

Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 31. szám – 2022. április 7.