E heti szakaszunk a Ki tiszá nevet kapta kezdő kifejezéséről, mely a népszámlálásra utal, de amit úgy is lehet fordítani, hogy „mikor felemelkedsz.”

Mindenekelőtt azonban érdemes tisztázni: miről szól a Ki tiszá hetiszakasza, vajon melyik fordítás tükrözi jobban annak tartalmát?
Csupán negyven nappal a Szináj-hegyi isteni kinyilatkoztatást követően a zsidók már vétkeztek, nem is akárhogy. Az aranyborjú körüli ünnepség a bűn tobzódása volt, tömve bálványimádással, házasságtöréssel és gyilkossággal.

A fentieket olvasva felmerül a kérdés, hogy a Ki tiszá mégis hogyan felelhetne meg a „mikor felemelkedsz” fordítású elnevezésének. Vagy talán csak egyszerű szarkazmusról lenne szó?

Isten ments! A Tóra mindig az igazat és csakis a színtiszta igazat mondja, ezek szerint pedig az aranyborjú esete valóban egy felemelő momentuma a zsidók történetének.

A felszínen persze világos, hogy az aranyborjú ünnepsége egy súlyos, Isten akaratával történő szembeszegülés volt, a mélyén azonban már ott volt az azt követő felemelkedés a csírája.

Sokszor éppen a legnagyobb tragédiákból lehet a legtöbb lelki erőt meríteni. Elég csupán a saját életünkre gondolnunk és beláthatjuk, hogy számos alkalommal éppen a legnagyobb csapásként érzékelt esemény volt az, ami végül a legtöbbet tudta kihozni belőlünk.

Iménti igazság az aranyborjúra is érvényes, amely bár súlyos vétek volt, érdemében tarthatjuk meg Jom kipur ünnepét, mintegy felidézve és jelen időben is átélve azt, mikor Isten megbocsátott a zsidó népnek ezen szörnyű vétekért. Ha nincs az aranyborjú, akkor a második pár kőtáblát sem kaptuk volna meg, és az azzal járó „bónuszt”, a szóbeli Tant, ami nélkül ma már a zsidóság nem is lenne értelmezhető.

A Ki tiszá elnevezés azt nyomatékosítja, hogy végső soron semmi sincs kudarcra ítélve, s még a legnagyobbnak tűnő bukásokban is mindig ott vannak a felemelkedés és a siker magvai.

Kovács Jichak rabbinövendék cikke Levi Avtzon rabbi írása nyomán.

Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 24. szám – 2022. február 17.