„Ha pedig azt mondjátok: Mit eszünk majd a hetedik évben, íme, nem vetünk és nem takarítjuk le termésünket?
Én rendelem áldásomat számotokra a hatodik évben és meghozza a termést három évre…”(3Mózes 25:20-21.)
A hetedik év a smitá, más néven szombat év, mikor a zsidóknak tilos bármit ültetni vagy aratni. Ötévnyi folyamatos talajművelést és terményültetést követően természetes, hogy a hatodik évi termés csekélyebb lesz. Mindazonáltal, Isten megígérte, hogy az előző év termése elegendően bőséges lesz ahhoz, hogy az a hatodik évre majd azt követően a smita évre is kielégítse a szükségleteket.
A smita év mélyebb síkú értelmezésében a történelem hetedik évezredének felel meg. Hat évezreden keresztül keményen dolgozunk, hogy a hetedik évezredet elérve kiérdemeljük egy új kor eljövetelét, a messiási kor beköszöntét, az örök szombat beálltát.
Fentiek ismeretében joggal kérdezhetjük magunktól: ha már a korábbi nemzedékek is – köztük spirituális óriásokkal, tóratudósokkal – igyekeztek elhozni a megváltást, eddig eredmény nélkül, nekünk vajon miért sikerülne? Ha öt évezrednyi erőfeszítés sem hozta meg eddig a várva várt gyümölcsöt, mi változást hozna a hatodik évezred nemzedéke, a Messiás sarkának a generációja, akik a spirituális nagyság terén a közelébe sem érhetünk dicső eleinknek?
Fenti dilemmára a válasz ott rejlik magában a kérdésben. Éppen mivel nemzedékünk annyira kimerült a sok évszázados száműzetéstől és megannyi megpróbáltatástól, erőfeszítéseink és eredményeink különösen becsesek Isten számára, aki áldásban részesíti valamennyi igyekezetünket.
A lecke világos és örök érvényű: nincs veszett ügy. A következetes kitartás még a legkilátástalanabb helyzetekben is eredményre vezet. A Messiást is ez fogja elhozni, és vele együtt a végső és teljes megváltást. Jöjjön el mihamarább, még a mi időnkben!
Kovács Jichak rabbinövendék cikke Chana Weisberg írása nyomán.
Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 37. szám – 2022. május 19.
