Hetiszakaszunk, a Böháálotchá végén olvassuk, hogy Mirjámnak hét napig a táboron kívül kellett laknia, s míg ez a helyzet állt fenn, addig a nép sem folytatta a vándorlását.

Kétmillió ember változtatta meg addigi „menetrendjét” egyetlen egy ember kedvéért! Persze jó okuk volt a türelemre: még emlékeztek Mirjámra, ahogy a Nílus partján őrizte a kis Mózest, a nép leendő vezetőjét. Emlékeztek rá, hogy a kis Mirjám volt Izrael szerencsecsillagának a valódi kovácsa, aki más irányba terelte egy egész nép történelmét.

Az egyiptomi kivonulás előtti zsidók nemzedékének Ámrám volt a vezetője, Mirjámnak és Áronnak az ap­ja. Mikor a fáraó parancsba adta, hogy valamennyi fiúgyer­me­ket vessék a Nílusba, Ámrám hiábavalónak érezte, hogy to­vábbi gyermekeket hozzanak a világra, így feleségétől, Jochevedtől is elvált. A többi zsidó férfi egyként követte példáját.

Ebben a drámai pillanatban jött Mirjám, aki felszólalt a tömeges válás ellen, s bátran kérdőre vonta tulajdon édesapját: „A te rendeleted még a fáraónál is rosszabb! Ő csak a fiúgyermekeket akarta kiírtani, te viszont valamennyi gyermekre nemet mondasz! A fáraó ráadásul gonosztevő, akinek a parancsai az idővel elenyésznek, szemben a te rendeleteiddel, melyek, lévén cádik vagy, isteni támogatást élveznek!”

Ámrám felismerte kislánya feddő szavaiban az igazságot, s hatásukra azonnal újraházasodott Jocheveddel, s szerencsére a nép ezúttal is követte példáját.

Mirjám felszólalásának következtében születhetett meg Mózes is, akit anyja a fáraó rendelete miatt egy kis kosárban vízre tett. Csakhogy ezt a fáraó látnokai úgy értelmezték, hogy „a megváltót már a vízbe fojtották”, minek hatására a fáraó is visszavonta kegyetlen rendeletét.

Egy hatéves kislány bátor szókimondása nemcsak a fáraó rendeletét tette semmissé, de végül Mózesen át a szabadulást is elhozta: önmagának éppúgy, mint a szüleinek, családjának s egész Izrael népének.

Kovács Jichak rabbinövendék cikke Jichak Meir Kagan rabbi írása nyomán.

Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 41. szám – 2022. június 16.