Mire aktuális tórai szakaszunkhoz, a hoz érünk, immáron kilenc fejezete (vagyis Mózes második könyvének eleje óta) arról olvasunk, hogy Mózes és a zsidó nép minden erejével azon van, hogy megszabadulhasson a fáraótól. Bár a helyzet látszólag kilátástalan, Mózes és a szabadság után epekedő zsidók tudatában ott fészkel a reményt keltő isteni ígéret, miszerint végül szabadulni fognak az egyiptomi szolgasorból.

 Hetiszakaszunk a Bo nevet kapta, mely magyarul azt jelenti, jönni. Az elnevezés a nyitó versre utal, melyben Isten megparancsolja Mózesnek, hogy „jöjj a fáraóhoz.” (2Mózes 10:2.)

A Tóra hetiszakaszai mindig azok első szaváról, vagy első verssorainak egyik szaváról, kifejezéséről kapják nevüket.

A hetiszakasz neve azonban több mint csupán egy kiragadott kifejezés: mélyebb vetületében az egész hetiszakasz központi témáját tükrözi vissza. Ennek értelmében azonban elgondolkodtató, hogy vajon miben tükrözi vissza a bo szó az általa képviselt hetiszakasz tartalmát. Hiszen a bo azt jelenti, jönni [a fáraóhoz], míg a hetiszakasz tartalma a kivonulásról, azaz a fáraótól való eltávolodásról szól.

Mikor életünket gödörben érezzük, s képtelenek vagyunk abból kilábalni, paradox módon éppen az segíthet rajtunk, ha még mélyebbre jutunk, egészen a gödör fenekéig, ahonnan már nincs lejjebb. Ilyenkor olyan rejtett tartalékokat lelünk fel magunkban, amikről addig nem is volt tudomásunk, s amelyek segítségével képesek vagyunk felülkerekedni a nehézségeinken.

Isten éppen ezért parancsolta meg Mózesnek, hogy „jöjj a fáraóhoz.” A spirituális mélypontot már csak felemelkedés követheti, Isten pedig ennek szellemében még egy utolsó alkalommal arra utasította a zsidókat, hogy kerüljenek még közelebb a fáraóhoz, még egyszer utoljára merüljenek el a nyomasztó sötétségben, hogy onnantól már csak a fény és a szabadulás felé vezessen az útjuk.

 

Kovács Jichak rabbinövendék cikke Yanki Tauber rabbi írása nyomán.

Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 18. szám – 2022. január 6.