A Talmud szerint az egész Tóra lényege a felebaráti szeretet, s minden részlete csupán ezen eszme részletesebb kifejtésére szolgál. Ugyancsak a Talmud tanítja, hogy „Izrael népét három vonás emeli ki a többiből: irgalmasak, szemérmesek és adakozók”, ha pedig valaki ezen vonások híján van, akkor zsidósága eleve megkérdőjelezendő. Ez még az olyan esetekre is érvényes, amikor elengedhetetlen a retorzió kivitelezése – pl. mikor a társadalomnak büntetnie kell a bűnözőket és a háborús bűnösöket. Más szóval, még ha büntetünk is, azt gyűlölet nélkül kell hogy tegyük.
Fentiekből is egyértelműen kirajzolódik, hogy a zsidó vallás próbaköve a szeretet. Ezen a héten azonban, mikor a zsinagógában állunk és hallgatjuk a Tórai szakasz felolvasását, fentiekkel látszólag merőben ellentétes utasításban részesülünk: „Emlékezzél meg arról, amit tett neked Amalék… Töröld el Amalék emlékét az ég alól, el ne felejtsd!” (5Mózes 17-19.). Hát hol marad a szeretet és az irgalom?!
Nem Amalék volt az egyedüli nép, mely ránk támadt 4000 éves történelmünk során. Később még sokan tették ugyanezt, vagy még rosszabbat. A zsidók számára azonban Amalék nem csak egy a sok gonosz közül, hanem annak valódi, testet öltött archetípusa. Az amalekiták ugyanis nem azért támadtak ránk, mert valami előnyük származott belőle, hanem egyszerűen csak azért, hogy ártsanak. Amalek gyűlölt, és meg akart semmisíteni mindent, ami isteni.
Bár parancsba kaptuk, hogy Isten minden teremtményét szeressük, mikor vegytiszta gyűlölet üti fel a fejét, azt úgy kell elpusztítanunk, hogy még az írmagja se maradjon utána.
Nem szerethetjük egyszerre Istent és azt, ami, ha tehetné, elpusztítana minden istenit, mivel Bölcseink szavait idézve: „Az, aki a kegyetlennel irgalmas, végső soron az irgalmassal kegyetlen”.
Ne essünk ebbe a hibába, és sose felejtsük, hogy mit tett nekünk Amalék!
Kovács Jichak rabbinövendék cikke Yanki Tauber írása nyomán.
