Hetiszakaszunk Sára ősanyánk halálával kezdődik. 127 éves volt ekkor, ami nem is olyan sok, ha figyelembe vesszük, hogy első és egyetlen gyermekének – Izsáknak – 90 éves korában adott életet.

A Tóra különös módon tudósít koráról, s úgy fogalmaz, hogy Sára halálakor „száz és húsz és hét éves volt.” A Bölcsek szerint a Tóra ezzel arra utalt, hogy ami szépségét és ártatlanságát illeti, százévesen olyan volt, mint egy húszéves, húszévesen pedig olyan, mint egy hét.
Iménti Sárával kapcsolatos tórai tanítás a szépségről, ártatlanságról és fiatalságról tanít egy örökérvényű igazságot.
Az ártatlanság fázisán mindenki keresztülmegy. Az ember ezen életszakaszában még önzetlenül tekint a világra, mivel a későbbiekben kifejlődő ego még nem fedte el a veleszületett tisztaságát. Sajnos, a legtöbbek számára, ezen állapot múlandó, s először öntudatuk erősödik meg, majd az önző vágyakra való törekvésük, hogy végül már csak az ego dühöngő hangját hallják, amint belülről azt ordítja: „akarom, kívánom, az enyém!”

Sárában az volt a különleges, hogy gyermeki ártatlansága egész életében része maradt. Sőt! A Bölcsek szerint még szépségét is sikerült megőriznie, mivel ártatlansága, belső tisztasága egész lényét beragyogta.

Persze Sára sem volt kortalan. A Tóra az előző hetiszakasz végén említi, hogy Sára már túl volt a szülő koron, s csak csoda közreműködése által szülhette meg Izsákot. Lényéből sugárzó fiatalságát tehát nem természetfeletti módon kell elképzelni. Testében Sárára is hatottak az évek, de mindent átragyogó lelki frissessége és ártatlansága örök fiatalságot és szépséget kölcsönöztek neki.

Fenti fiatalság mindnyájunk számára elérhető, mivel a Tóra tanításai is éppen ezt a „sárai” ártatlanságot plántálják belénk újra és újra. Hetiszakaszunk egyik tanulsága az, hogy az Isten adta szabad választásunkkal mindig élhetünk. Sára úgy döntött, hogy megőrzi ártatlanságát és fiatal marad. Kövessük példáját!

Kovács Jichak rabbinövendék cikke Tali Loewenthal rabbi írása nyomán.