A zsidó történelem legmagasztosabb funkcióját betöltő építményét, a Szentélyt két néven ismerjük: miskán, illetve mikdás. Előbbi magyar fordításban lakhelyet, hajlékot jelent, utóbbi pedig szentséget. A két kifejezés azonban kölcsönösen is megfeleltethető egymásnak, ahogy ar­ra a Tórában is találunk uta­lást: „És készítsenek nekem szentélyt, hogy lakjam közepettük.” (2Mózes 25:8.)

A Szentély egyszerre szimbóluma és „közvetítő közege” az isteniségnek, hogy a vilá­gi mértékkel nem mérhető Örökkévaló valamilyen formában mégis megközelíthető lehessen. A Szentély azonban önmagában még nem biztosította a kapcsolatot Isten és a zsidók között, mivel a Teremtő szándékosan egy olyan világot alkotott, amelyben ő maga csak azok számára látható, akik valóban keresik is őt. Ha egy fára nézünk például, láthatunk egyszerűen egy fát, de láthatjuk benne a Teremtő fantasztikus művét is. A kérdés az, hogy miként interpretáljuk a minket körülvevő világot.

Személyes örömeink és tragédiáink is lehetnek csupán a véletlennek a művei, de lehetnek az isteni gondviselés gondosan megtervezett részletei is – az, hogy miként értékeljük a velünk történő dolgokat, a mi döntésünkön múlik. A kérdés, hogy egy sötét, rideg, a vak véletlen vezette világban kívánunk élni vagy egy olyanban, amelynek minden szeglete Istent tükrözi vissza. A Szentély éppen utóbbi szemléletet szimbolizálja – az Istennek mindenben ott rejlő létezését.

A hajlék, illetve a szentség kifejezések Istenre és Izraelre utalnak a megfelelő sorrendben. Isten ott létesít lakhelyet, ahol az ember megszentel valamit. A Tóra éppen ezért ragaszkodik ahhoz, hogy a különböző vallási szertartásokat a fizikai valóságban végezzük el, kézzel fogható tárgyakkal. Az állatbőr spiritualitással telítődik, mikor imaszíjat vagy tóratekercset készítünk belőle. Tűnjön bármilyen földinek, a spiritualitástól és az istenitől távolinak egy adott dolog, a Tóra útmutatásait követve abban is létrehozhatjuk Isten hajlékát.

Kovács Jichak rabbinövendék cikke Zalman Posner rabbi írása nyomán

 

Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 26. szám – 2022. március 3.