A zsidók több száz évig voltak rabszolgák Egyiptomban. Nemzedékről nemzedékre nem tapasztaltak mást, csak kemény munkát és kizsákmányolást. Végül Mózes személyében egy megmentő tűnt fel a színen, a tíz csapást követően pedig Egyiptom ura is jobb belátásra tért, és „elbocsátotta a fáraó a népet.”

Fenti írásversben a Tóra „elbocsátotta” szóhasználata látszólag érthetetlen: hát tényleg a fáraónak kellett elbocsátania a zsidókat? A sok-sok viszontagság után az ember azt gondolná, hogy a zsidók önként és dalolva vonultak ki Egyiptomból, mihelyst ahhoz a fáraó is a hozzájárult. Mi lehetett a zsidók számára olyan vonzó az elnyomó Egyiptomban, hogy sokan még maradtak is volna, ha rajtuk múlik?

Az emberek hajlamosak arra, hogy belekényelmesedjenek adott helyzetükbe. Az életüket éppen körülíró feltételek egyszer csak személyes valóságukká – egyben gátjukká – válnak, amiből már nem képesek kilátni, hogy egy jobb jövőt vizionáljanak. A szolgai mentalitás olyan szervesen válik ilyenkor részükké, hogy még az ismert rossz is biztonságosabbnak tűnik, mint az ismeretlen jövő. Az ember egy idő után már saját maga kreálja újra szolgai létét.

A zsidók önmagukban nem voltak elég bátrak a kivonuláshoz, és talán nem is voltak eléggé elhivatottak annak megvaló­sí­tásához, így előbb Mózesnek, vé­gül pedig a fáraónak kellett őket kimozdítania a komfortzónájukból.

Isten egyszer már segítségünkre volt, és a Messiás közve­tí­tésével ezt a segítséget újra meg fogja adni. Talán most még nem is igazán értjük, hogy ez miért lesz annyira jó nekünk, talán nem is bízunk benne annyira, ám ezek az érzések is csupán azt jelzik, hogy egyiptomi szolga eleinkhez hasonlóan mi is egy spirituális szolgaságban vagyunk, amiből csak a Messiás fog tudni kivezetni bennünket.

Már csak türelmet kell tanú­sí­tanunk, hogy utána megtapasztalhassuk annak bőséges, a Megváltás formájában végbemenő megtérülését. Legyen így mihamarább!

 

Kovács Jichák rabbinövendék cikke Elisha Greenbaum rabbi írása nyomán.

Megszakítás