E heti tórai szakaszunk a Chukát, mely a következő szavakkal kezdődik:
„Zot chukát háTorá,” azaz „ez a Tóra rendelkezése.”
A chukát szó gyöke, a „chok” szó általános, tórai irodalomban megjelenő fordítása rendelet, törvény, de szó szerinti jelentése bevésés vagy véset. Ahhoz, hogy valamit bevéssünk mondjuk egy kőbe, nagyon komoly, hosszan tartó erőfeszítésre van szükség, szemben azzal mikor csak rajzolunk rá. Onnantól azonban, hogy a dolog bevésetett, nem kell aggódnunk, hogy az egyszer csak eltűnik. Egy rajz lenyomata az idővel elkophat, kifakulhat, a véset azonban mindig ott marad, az anyag szerves részeként.
A fenti tapasztalat a spirituális valóságban is megállja a helyét. Az életünkhöz és a Tóra megértéséhez is a „chok” attitűdjét kell magunkévá tennünk. Nem elég, ha a Tóra csak hozzáad valamit az életünkhöz, sőt még az sem, ha az adja a kereteit. A zsidóság át kell hogy járja, itassa létezésünk valamennyi szegletét életünk minden egyes pillanatában. A Tóra nem csupán egy életvezetési tanácsadó könyv, melyből olyan gondolatokat emelhetünk át az életünkbe, melyek közel állnak hozzánk. A Tóra maga a törvény, amivel élünk, így bizonyos értelemben szerves részünk, melynek hatnia kell ránk. Az általunk megélt jiddiskájtnak belénk kell vésődnie, részünkké kell válnia, olyan mértékig, hogy mindig felismerhető legyen bennünk és tőlünk teljes mértékig elválaszthatatlan.
Kellő eltökéltséggel mindnyájunkban ott van a lehetőség, hogy képesek legyünk túllépni képzelt korlátainkon, és valóban elsajátítani, magunkévá tenni, önmagunkba vésni a Tórának és hagyományunknak a tanításait. Ily módon végső soron nem csak tóratanulók leszünk, de valósággal eggyé válunk a Tórával, gyökereinkkel és magával Istennel. Ez az egység pedig mindig részünk marad, mivel belénk van vésve.
Kovács Jichak rabbinövendék cikke Mordechai Wollenberg rabbi írása nyomán.
Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 44. szám – 2022. július 7.
