A főpap jom kipuri szolgálatát illetően a Tóra megjegyzi, hogy „engesztelést szerez magának, családjának és Izrael egész közösségének.”

Népünk körében, hál’ Istennek, igen fejlett a közösségi szintű felelősségvállalás. Legyen szó akár Izraelről és annak végeláthatatlan nehézségeiről, akár a kórházaknak történő adakozásról, esetleg iskolák és zsinagógák alapításának támogatásáról, a zsidók ezen közösségi szintű elköteleződésekben mindig élen jártak. A siker kulcsa a társadalmi érzékenység mellett a túlélési ösztönünk, mely azon vágyban fogalmazódik meg, hogy valamilyen formában továbbörökítsük magunkat, s népünk szellemiségét.

Bár kétség sem férhet hozzá, hogy iménti tevékenységek elemi fontosságúak, mindazonáltal érdemes feltennünk magunknak egy kérdést: mindezen elfoglaltságok vajon kimeríthetik teljes egészében zsidóságunk megélését? Közösségi szerepvállalásunkkal eleget tettünk valamennyi, zsidóként ránk háruló kötelezettségünknek? Elvárhatjuk a tőlünk távol élő zsidóktól, hogy aktívan tegyenek a jiddiskájtért, csak hogy mi hátradőlhessünk, s közben elfeledkezzünk saját kötelességeinkről?

Beszéljünk bármilyen tevékenységről, társadalmi szerepvállalásról – azok sosem helyettesíthetnek egy jó zsidó apát és zsidó anyát. Sem a parancsolatot egyéni szinten megcselekvő Isten félő zsidót.

Bármilyen fontos és nemes szerepet is vállalunk a „nagyszínpadon,” akárhány embernek is segítsünk, azzal sosem válthatjuk ki a csupán pár emberre – a családunkra – vonatkozó kötelezettségeinket. A do­log persze megfordítva is igaz: bár legfontosabb feladatunk, hogy családunk háza táján lássuk el teendőinket, azzal még nem tettünk eleget az attól távolabbi emberekre vonatkozó kötelezettségeinknek – cödaka, betegek látogatása stb.

A zsidó nép minden tagja olyan, mint a főpap, s mint ilyen, nekünk is az ő szolgálatát kell célul kitűznünk: hogy engesztelést szerezzünk magunknak, családunknak, s egész népünknek.

 

Kovács Jichak rabbinövendék cikke

Zalman Posner rabbi írása nyomán.

Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 34. szám – 2022. április 28.

 

Megszakítás