Képesek vagyunk önálló döntéseket hozni? Meg tudunk változni? Esetleg teljes mértékben a környezetünk, illetve a korszellem szabja meg, hogy végül mivé leszünk?

Életünk során szüntelenül be­hatások érnek minket: az iskola, a média, a tömegkultúra, sőt még a minket körülvevő fizikai környezet is mind-mind otthagyják személyiségünkön a maguk kis lenyomatát.

Ezek együttesen olyan óriási hatást gyakorolnak ránk, hogy számos szociológus minimum szkeptikus azt illetően, hogy milyen mértékben vagyunk képesek akármiről is saját, független véleményt megfogalmazni.

Ezen a héten egy olyan emberről olvashatunk a Tórában, aki a korszellemmel dacolva képes volt példás elkötelezettséget tanúsítani az isteni akarat iránt. Természetesen Rebekáról beszélünk. 

Rebekát a múlt héten ismerhettük meg, mikor elhatározta, hogy bálványimádó környezetét maga mögött hagyva messzi földre utazik, hogy Izsák felesége legyen, s az egy Istent hirdesse. Ez a mozzanat már önmagában véve is egy független, önálló nő képét körvonalazza számunkra.

Hetiszakaszunkban azonban Rebeka állhatatosságának egy új szintjét ismerhettük meg. Miután hosszú évekig gyer­mektelen volt, egyszer csak ik­rekkel lesz terhes, majd megszüli Ézsaut és Jákobot. Bár az atyai áldás Ézsaut illeti meg, az isteni prófécia értelmében a zsidó nép jövőjének Jákob a letéteményese.

Rebeka bár végtelen szeretettel és tisztelettel visel férje, Izsák iránt – és anyaként nyilván Ézsaut is szereti –, hihetetlen lélekjelenlétet tanúsítva megszerzi Jákobnak Izsák atyai áldását, ezzel biztosítva a zsidók folytonosságát.

Tórai történetünk nemcsak Rebekának állít örök emléket, hanem az általa megtestesített erénynek is. Annak a makacs kitartásnak és az Isteni prófécia iránti elkötelezettségnek, amely nélkül nem csak Jákob nem kaphatta volna meg Izsák áldását, de amely nélkül a zsidó nép sem kezdhette volna meg immár négyezer éve tartó szakadatlan pályafutását.

 

Kovács Jichak rabbinövendék cikke Tali Loewenthal írása nyomán

Megszakítás