Szerinted alapvetően milyenek az emberek? Alapvetően jók vagyunk, amit csak a környező társadalmi behatások rontanak el, vagy éppen ellenkezőleg: rossznak születtünk, s a társadalom őrködése szükséges ahhoz, hogy ne állatiasodjunk el teljesen?
A kérdés régi, és még mindig feloldásra vár. E heti, dupla Tóra-szakaszunkban olvashatjuk: „Ha a törvényeim szerint jártok…” (3Mózes 26:3.)
A Talmud magyarázza, hogy a fenti tórai paszukban a „ha” szót inkább Isten egyfajta óhajaként kell értelmezzük, mintha csak azt mondaná: ha csak (bárcsak) törvényeim szerint járnátok el…” A Tóra-vers tartalmának további mélységet ad az a tény, hogy héberül a „törvényt” choknak mondjuk, ami szó szerint „vájatot”, „bevésődést” jelent.
Egy rabbi egyszer azt tanította: „Minden egyes zsidó a Tóra egy betűje. A betűk azonban az idők folyamán megfakulhatnak. Szent kötelességünk, hogy az elfakult betűket kijavítsuk, s Isten Tóráját ismét teljessé tegyük.
A hatodik lubavicsi Rebbe, vagy közismert nevén a Friedriker Rebbe azonban vitába szállt fenti gondolattal, s azt mondta: „A zsidó identitását nem lehet egy pergamenre írt letörölhető tintához hasonlítani. Való igaz, hogy minden egyes zsidó egy betű Isten Tórájából, ezek a betűk azonban nem tintaként száradnak a pergamenen (és fakulnak az idő előrehaladtával), hanem kőbe vésettek. Bár néha előfordulhat, hogy a betűket elfedi és beszennyezi a kő környezetéből rárakodó por, mindazonáltal maga a kőbe vésett betű sértetlen marad, s annak alakja továbbra is eredeti formájában, teljes épségben őrződik meg. Ahhoz pedig, hogy azt is ismét teljes valójában lássuk, nem kell hogy kijavítsuk őket: csupán le kell porolnunk a felszínét, hogy a por alól ismét kiragyoghasson a Tóra betűje, s fénnyel áraszthassa el a környezetét.
Az ember eredendően nem szorul javításra, mivel esszenciájában jó. Csak le kell porolni lelkéről a valódi tisztaságát és szépségét elfedő port.
Kovács Jichak rabbinövendék cikke
Chana Weisberg írása nyomán.
