Hallottak arról az ügyről, amikor egy egyiptomi jogász professzor pert akart indítani a világ zsidósága ellen? Dr. Nabil Hilmi azt követelte, hogy a zsidók szolgáltassák vissza mindazt az aranyat, amit a kivonuláskor vittek magukkal.
Iménti eset nem példa nélküli a történelemben. Nagy Sándor is elnökölt már egy hasonló peres ügyben, akkor azonban az egyiptomi igényre a zsidó fél rábólintott, de egy feltételhez kötötte azt: először az egyiptomiak fizessék vissza 600000 rabszolga 400 évnyi bérét! Az egyiptomiaknak nem kellett sokat számolniuk, hogy lemondjanak a zsidókkal szembeni követelésükről…
Az világos, hogy ők többel tartoznak nekünk, mint mi nekik, de vajon eleve miért vittünk el bármit Egyiptomból?! Az átlag, szabadulásra csak csekély esélyt látó rabszolgát nyilván jobban foglalkoztatta a gyors kivonulás, mint az, hogy értéktárgyakért házaljon korábbi fogvatartójánál.
A zsidó hagyomány szerint Isten ragaszkodott hozzá, hogy a zsidók házról házra járva gyűjtsék be az egyiptomiak értékeit. A tóramagyarázók szerint ennek az volt az oka, hogy Isten azt szerette volna, ha nagy vagyonnal vonulnak ki a zsidók, hogy ezáltal beteljesedhessen a korábban Ábrahámnak tett ígérete, miszerint „Tudd meg, hogy idegen lesz a te magzatod egy országban, mely nem az övék és szolgálatra szorítják őket és sanyargatják őket négyszáz évig. De ama nép fölött is, melyet szolgálni fognak, ítéletet tartok én és azután ki fognak vonulni nagy vagyonnal.” (1Mózes 15:13-14.)
A haszid tanítások értelmében Egyiptom „kifosztása” valójában egy analógia arra a spirituális gazdagodásra, amire a zsidók az egyiptomi kivonuláskor tettek szert. Eszerint az értelmezés szerint a száműzetés valódi célja az azt követő kivonulás volt s az általa nyert spirituális tőke.
Életünkben a különböző nehézségek jelentik a száműzetést, az azokon való felülkerekedés a kivonulást, a közben nyert lelki többlet pedig Egyiptom aranyát. Utóbbi minden sikerrel vett kihívás után ott fog várni ránk.
Kovács Jichak rabbinövendék cikke Elisha Greenbaum rabbi írása nyomán.
