Akiva rabbi szerint a judaizmus legfontosabb vezérlő elvének annak az iránymutatásnak kell lennie, hogy „szeresd felebarátod, mint tenmagad”, és Hillél is hasonló gondolatot fogalmazott meg mintegy egy évszázaddal később.
Amennyiben a fenti motívum valóban olyan alapvető gondolat a zsidóságban, akkor joggal feltételezhetjük, hogy az e heti, Mózes negyedik könyvének nyitó szakaszában is megjelenik valamilyen formában. A Bámidbár tórai szakasz felolvasásakor azonban azt látjuk, hogy az leginkább a Mózest a Szináj-hegyig kísérő zsidók népszámlálásáról szól.
Vajon milyen egyéb jelentősége, üzenete van a népszámlálásnak, és hogyan kapcsolódik az az Akiva rabbi és Hillél által tanított tanhoz?
A lubavicsi Rebbe tanította, hogy maga a népszámlálás is a felebaráti szeretetet fejezi ki. Minden egyes ember egy másoktól különböző, egyedi létezés. A népszámlálás szempontjából azonban ez az egyediség nem érhető tetten, és mindenki csupán „egynek” számít, azaz egynek a sok közül.
Az emberi kapcsolatokban jelentkező egyik leggyakoribb probléma, mikor többnek érezzük magunkat másoknál. Míg magunkat értékesnek és fontosnak véljük, addig mások létének csak marginális jelentőséget tulajdonítunk. Végül is mit számít nekem? És még ha számít is, sem tudok rajta segíteni!
A Rebbe ezen a ponton mondja, hogy a Tóra a népszámláláson keresztül arra tanít minket, hogy minden ember csupán „egy” a sok közül. A másiknál se nem több, se nem kevesebb. Önmagamban csupán „egy” vagyok, és ahhoz, hogy ezt az egyedüllétet, magányt megszüntessem, a másikra is szükségem van. Felismervén, hogy önmagunkban mindnyájan csupán egyek vagyunk, megláthatjuk ezen egzisztenciális magányunkban való hasonlóságunkat. A szakadék itt szűnik meg az én és a te között. Saját izolációnkban ismerjük fel, hogy szükségünk van a másikra, a másik magányában pedig saját egyedüllétünket fedezzük fel újra. Ha ez megtörtént, már azt a szakadékot sem lesz olyan nehéz áthidalni.
Kovács Jichak rabbinövendék cikke Tali Loewenthal írása nyomán.
