Eheti tórai szakaszunk a Vájchi, mellyel Mózes első könyvének érünk a végére. Ezen a ponton pedig időszerű feltenni a kérdést: mi köti össze Teremtés könyvének az elejét és a végét, milyen átfogó üzenetet szánt a Biblia legelső könyve a zsidóság számára? A Brésit könyve a világ teremtés-történetével veszi kezdetét, e heti szakaszunkban pedig Jákob gyermekeinek egyiptomi letelepedésével zárja sorait.
Isten még az ember előtt megteremtette az angyalokat. Az angyalok létének lényege, hogy az Örökkévaló állandó közelségében, Isten folyamatos érzésétől eltelten – így szabad választás képessége híján – a mennyekben szüntelenül Őt dicsőítik. Isten azonban többet akart ennél. Olyan lényt kívánt teremteni, amely alap létfeltételeivel dacolva, saját elhatározásából teljesíti az akaratát. Ekkor teremtette meg a hús-vér embert, aki bár fizikai létéből fakadóan folyamatosan ki volt szolgáltatva vágyainak, képes volt arra is, hogy a világban meglássa és beteljesítse a Teremtő szándékát.
Éppen ebben fogalmazódik meg a Teremtés könyvének eleje és vége közötti kapcsolat lényege. Jákob és családja számára a szentföldi élet spirituálisan emelkedett volt, csaknem annyira, mint az angyaloké.
Isten azonban nem erre teremtette az embert, hanem a szabad választásra. Mikor Jákob, családja társaságában a Szentföldről Egyiptomba ment, az nem a véletlen műve volt. Isten ezzel a váltással, mintegy a nagybetűs életbe küldte őket, ahol már nem csak az otthon biztonságos szentsége vette őket körül, hanem kihívásokkal teli dekadens környezet, ahol állandó mérlegelésre volt ahhoz szükség, hogy a sok rossz lehetőség közül mindig ki tudják választani az egy jót.
Erkölcsösnek maradni egy erkölcstelen társadalomban nem kevesebbet jelent, mint igazolni a Teremtő azon döntését, hogy szabad választással bíró halandó lényeket teremtsen meg, akik maguk dönthetik el, miként élik életüket.
Kovács Jichak rabbinövendék cikke Yossi Goldman rabbi írása nyomán.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.
