Képesek vagyunk önálló döntéseket hozni? Meg tudunk változni? Esetleg teljes mértékben a környezetünk, illetve a korszellem szabja meg, hogy végül mivé leszünk?
Életünk során szüntelenül behatások érnek minket: az iskola, a média, a tömegkultúra, sőt még a minket körülvevő fizikai környezet is mind-mind otthagyják személyiségünkön a maguk kis lenyomatát.
Ezek együttesen olyan óriási hatást gyakorolnak ránk, hogy számos szociológus minimum szkeptikus azt illetően, hogy milyen mértékben vagyunk képesek akármiről is saját, független véleményt megfogalmazni.
Ezen a héten egy olyan emberről olvashatunk a Tórában, aki a korszellemmel dacolva képes volt példás elkötelezettséget tanúsítani az isteni akarat iránt. Természetesen Rebekáról beszélünk.
Rebekát a múlt héten ismerhettük meg, mikor elhatározta, hogy bálványimádó környezetét maga mögött hagyva messzi földre utazik, hogy Izsák felesége legyen, s az egy Istent hirdesse. Ez a mozzanat már önmagában véve is egy független, önálló nő képét körvonalazza számunkra.
Hetiszakaszunkban azonban Rebeka állhatatosságának egy új szintjét ismerhettük meg. Miután hosszú évekig gyermektelen volt, egyszer csak ikrekkel lesz terhes, majd megszüli Ézsaut és Jákobot. Bár az atyai áldás Ézsaut illeti meg, az isteni prófécia értelmében a zsidó nép jövőjének Jákob a letéteményese.
Rebeka bár végtelen szeretettel és tisztelettel visel férje, Izsák iránt – és anyaként nyilván Ézsaut is szereti –, hihetetlen lélekjelenlétet tanúsítva megszerzi Jákobnak Izsák atyai áldását, ezzel biztosítva a zsidók folytonosságát.
Tórai történetünk nemcsak Rebekának állít örök emléket, hanem az általa megtestesített erénynek is. Annak a makacs kitartásnak és az Isteni prófécia iránti elkötelezettségnek, amely nélkül nem csak Jákob nem kaphatta volna meg Izsák áldását, de amely nélkül a zsidó nép sem kezdhette volna meg immár négyezer éve tartó szakadatlan pályafutását.
Kovács Jichak rabbinövendék cikke Tali Loewenthal írása nyomán
