„És új király támadt Egyiptom fölött, aki nem ismerte Józsefet.” (2Mózes 1:8.)

A híres Biblia-magyarázó Kli jákár mondja, hogy fenti Tórai vers nem veendő szószerint, és a fáraó bizonyára tisztában volt József államférfiúi érdemeivel. Szerinte az „aki nem ismerte Józsefet” szavak valójában arra utalnak, hogy bár a fáraó eseménytörténetileg ismerte József életét, annak mégsem tudta felismerni valódi jelentését és mondanivalóját.

József az elképzelhető legrosszabb dolgokon ment keresztül, mégis életben maradt. Ezt nem erejének köszönhette vagy különleges eszének, hanem annak, hogy volt egy álma. Álmában a csil­lagok, a Nap és Hold hajoltak meg előtte, és nem hagyta, hogy bár­mi is elbizonyta­lanítsa ezen álom megvalósulásába vetett hitét.

Mi József népe vagyunk, és nekünk is van egy elképzelésünk a világról, egy kollektív álmunk, ha úgy tetszik. Ezen vízióban a Szentföldön békében élve látjuk magunkat, ahol Isten a királyunk, és ahová a Messiás vezet el bennünket.

A történelemben se vége, se hossza az olyan zsarnokoknak, akik a fáraóhoz hasonlóan nem értették meg, hogy mi az „álmok népe” vagyunk, így ránk nem érvényesek a szokásos „játékszabályok”. Azt hitték, hogy a rabszolgaság, üldöztetés, csecsemők Nílusba fojtása, gázkamrák, öngyilkos merényletek majd megoldják a „zsidó problémát.”

Hál’ Istennek, tévedtek. A zsi­dóság él és virul, de fontos, hogy tanuljunk a történelemből, és ne kövessük el ellenségeink hibáit.

Sose felejtsük el, hogy ki volt József, hogy mi volt életének mondanivalója, de leginkább azt, hogy mi is az ő utódai vagyunk. Létünket és túlélésünket sosem annak köszönhettük, hogy a földi élet játékát mi játszottuk a legjobban, hanem csakis a minket az Istenhez fűző különleges kötelékünknek. Nem az erőnknek, és még csak nem is az eszünknek, hanem egy víziónak.

Tanuljunk a múltból, s kezdjünk ismét az álmunkra összpontosítani! Ha így teszünk, talán már nem is sokáig marad álom.

Kovács Jichak rabbinövendék cikke Naftali Silberberg írása nyomán