A Hágádában előforduló „nagy néppé lettek” kifejezés eleink egyiptomi lététére utal. Izrael Egyiptomban valóban néppé kovácsolódott, amire a Tóra a „vaskohó” szóval utal (5Mózes 4:20.).
A vastégely egy olyan kemence, amely a benne lévő intenzív hő hatására megolvasztja az ércet, amely ezáltal a tiszta fémre és az egyéb nem tiszta ötvözőanyagokra bomlik.
Mit követtek el zsidók, hogy azt csak egy ilyen megtisztulási folyamaton keresztül lehetett helyre hozni?
A száműzetés már akkor megkezdődött, amikor Jákob családjával Egyiptomba vándorolt, s ahol József később egészen az alkirályi címig vitte. József azért került Egyiptomba, mert elvetemült bátyjai rabszolgának adták el oda. Ennek értelmében tehát az egyiptomi megpróbáltatás kezdete a testvéri megosztottságban és gyűlöletben gyökeredzik. Bár József testvérei utálatát és féltékenységét váltotta ki, nekünk sosem szabad engednünk, hogy hasonló érzések és motivációk kerítsenek hatalmukba.
Az egyiptomi munkafelügyelők korbácscsapásai alatt a zsidók megtanulták támogatni egymást, felelősséget érezni a másikért. A közös viszontagságok eltüntették az emberek közti megosztottságot, mert a másik szenvedésében elkezdték meglátni saját magukat is, s ezáltal sorstársként tekinteni egymásra.
Sok cádik gondolta úgy, hogy a száműzetés valójában a jellemfejlődés elengedhetetlen eleme. Erre különösen jó példa a lizenszki Élimelech rabbi és az anipoli Zusá rabbi személye. Ők évekig barangoltak a kis lengyel falvacskákban, hogy segítsenek a legkülönbözőbb nehézségekkel küzdő zsidó társaiknak. A szegénynek, a betegnek, az árvának, az özvegynek egyaránt. Úgy érezték, hogy az ő sorsukban való osztozás az egyetlen útja annak, hogy ők is többé válhassanak.
Az empátia és az irgalom a spiritualitás talán legfontosabb összetevői. Az egyiptomi kivonulás eseménye is ezáltal válhatott a kisszerű megosztottságból a testvéri szeretet történetévé.
Kovács Jichak rabbinövendék cikke Abraham J. Twersky írása nyomán
Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 32. szám – 2022. április 13.
