Sávuot ünnepe, gyertyagyújtás, tejételek – és a kamion a híd alatt
Oberlander Báruch 225. „Kérdezd a rabbit!” epizódjának összefoglalója
Oberlander Báruch rabbi legújabb, 225. alkalommal megtartott szerda esti „Kérdezd a rabbit!” élő tanítása a sávuoti előkészületek fényében zajlott, számos praktikus és spirituális kérdés mentén – a gyertyagyújtás szabályaitól az Ábrahám szolgája, Eliézer jelleméig, a Duna mikve-alkalmasságától a tejtermékek fogyasztásáig. A tanítás középpontjában a zsidó hagyomány gyakorlati mélységei, az ünnepi micvák értelmezése és a rabbinikus válaszadás felelőssége állt.
Forráshűség és felelősség a rabbinikus döntésekben
A rabbi a bevezetőben saját válaszkötetei kapcsán hangsúlyozta: „A rabbinak, amikor ad választ, akkor mindenképpen kell, hogy legyen forrása.” Ezért is tartja fontosnak, hogy könyveiben minden lábjegyzetben pontosan feltünteti a hivatkozásokat.
A 39. omernapi tanítása: minden napnak legyen célja
Az élő adás első kérdésére, miszerint van-e különösebb jelentősége a 39. omernapi számolásnak, így válaszolt: „A Zohárban az szerepel: minden napnak kell, hogy legyen célja, feladata – nemcsak az életnek, de minden egyes napnak és percnek.”
Tóra és világosság, Mózes és a bizonyosság
Mózesnek a Szináj-hegyre való felmenetele kapcsán Oberlander rabbi világossá tette: „Teljesen biztos volt benne, hogy visszajön. Az Örökkévaló azt mondta: menj fel átvenni a Tórát – nem kérdés, hogy vissza fog jönni.” A Tórát pedig azért hasonlítjuk a világossághoz, mert „megvilágítja az ember útját – aki nem a Tóra alapján él, az sötétben jár.”
Mikor van Sávolt, és miért eszünk tejeset?
A Sávolt ünnepének nevei közül a rabbi felsorolta: „Hetek ünnepe, Tóraadás ünnepe, a zsengék (bikurim) ünnepe, az aratás ünnepe, és az ötödik: a Cérét, vagyis az összegzés, a záróünnep.”
A tejtermékek fogyasztásának több magyarázata is van, de a rabbi egyik kedvence szerint: „Tóraadás után minden étel, amit korábban készítettek, hirtelen nem lett kóser. Mi volt, amit azonnal lehetett fogyasztani? A frissen fejt tej.”
Virágdíszítés és Rut könyve
A zsinagóga és az otthon virágokkal való díszítését a rabbi így magyarázta: „A Tóra a sivatagban lett adva, de a midrás szerint a Szináj-hegy kivirágzott. A virág díszítés ezt a csodát idézi meg.” A Rut könyvének felolvasása pedig nemcsak Dávid király sávuoti járcájtja, hanem Rut betérésének „saját tóraadása” miatt is vált szokássá.
Ünnepi gyertyagyújtás, jizkor és az Isten kérdései
A női gyertyagyújtás kötelessége minden bibliai ünnepen fennáll: „Sávuotkor is kell, mint szombaton, ros hásánákor vagy jom kipurkor.”
A jizkor (másképp mászkír) ima helyét így indokolta: „Az ünnep végén mondjuk el, hogy ne rontsa meg az örömöt. Ez az emlékezés nem szomorúság, hanem tisztelet.”
Isten kérdéseire is reflektált: „Hol vagy?” – kérdezte Ádámot. Ez nem információszerzés volt, hanem beszélgetésindító, egyfajta költői kérdés.”
Mikve, Duna, és a szimbolikus kamion
Több kérdés is érkezett a mikve kapcsán. A rabbi leszögezte: „A mikve akkor kóser, ha nem edényben van az összegyűlt víz, hanem a földhöz kötött, beépített tartályban.” A Dunáról szóló kutatását így foglalta össze: „Kiderült, hogy a Duna vizének maximum 20-25%-a forrásvíz, a többi esővíz – így csak bizonyos feltételekkel lehetne mikvének használni.”
Végezetül visszatért egyik kedvenc allegóriájához: „Mint a kamion a híd alatt: ha túl magas vagy, nem férsz el. Ki kell engedni a levegőt a kerekekből. Húzd össze magad – ez a szerénység. Ez a Tóra alapfeltétele.”
Következő események
A rabbi külön meghívta a közösséget a Vasvári Pál utcai zsinagóga sávuoti programjára, ahol a nagy kidus mellett „Koháni áldás is lesz, amit évente csak 7–8 alkalommal mondanak el.” Aki csak teheti, vegyen részt – a Tóra „újraátvételének” aktív részeseiként.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
