Ros hásáná és jom kipur között, október 7-én ünnepeltük Goldberg Menáchem Mendel és Dáná fiának, Jichák Zeévnek a hajnyírási ünnepségét. Nagy örömmel vettem részt ezen az ünnepségen, hiszen a nagyszülők, Szabó Menáchem Gyuri és Ariela régi jó barátaim és az évek során tanúja voltam, ahogy nagy lépésekkel egyre jobban beleásták magukat a vallásba és a zsidó életbe. Gyuri közben letette a rabbivizsgát is, és rengeteg órát tart a Vasváriban hétköznapokon és szombatonként. Dáfná fejlődését is figyelemmel követtem kislány kora óta a milánói tanulmányain át a Covid idején tartott esküvőéig és tovább. Azóta visszaköltöztek Budapestre, ahol a magyar és az ukrán közösség életét segítik. Menáchemről fontos megjegyezni, hogy az Álter rebbének, a Chábádot alapító Snéor Zálmán rabbinak a leszármazotta, így az ő jelenléte tovább színesíti a magyar zsidó palettát. Örömmel üdvözölte mindenki az ünnepségen az ő szüleit is, akik sliáchok Péterváron.
A Zsilip központban tartott ünnepségen rengetegen gyűltek össze a nagyszülők, a szülők és természetesen az ünnepelt barátai közül. A háromnyelvű ünnepségen (magyar, héber, ukrán). Nekem jutott a megtiszteltetés, hogy azon kívül, hogy elmondhattam pár gondolatot, elsőként vághattam a kisfiú hajából. Szokásomhoz híven az első tincset onnan vágtam le, ahova majd 10 év múlva a fejre való tfilint fogja tenni, így összekötve a pajesz micváját a majdani tfilin micvával (lásd a különböző szpkásokat a Nité Gávriél – Tigláchát jöládim-ben 5:1.).
Az ünnepségen emlékajándékként egy nagyon érdekes mágnest osztottak ki, amin fel van sorolva öt áldás. Aki elmélyül az áldásokban, az rájön, hogy ezek azok az áldások, amiket a Messiás eljövetelekor fogunk majd elmondani. Hiszen a zsidóságban egy sor bráchá, áldás van élvezetekre, micvákra, és minden különleges eseményre, így elképzelhetetlen lenne, hogy ne lenne áldás erre az évezredek óta várva-várt eseményre!
Ezekről a Messiással kapcsolatos áldásokról szeretnék most egy kis plusz információt adni (lásd még Jömot hámásiách böháláchá 1. kötet 8-9. fejezet).
Az első áldás: „Áldott vagy Te Örökkévaló… aki megváltotta[d] Izraelt (gáál Jiszráél)!” Ezt az áldást a peszáchi széderen mondjuk el az Egyiptomból való megváltásra minden évben. Bár ott múltidőben szerepel, Chájim Páládzsi török rabbi (1787–1868) azt írja (Lév Chájim responsum 2. kötet 42. fejezet), hogy jelenidőben fogjuk mondani „…aki megváltja Izraelt (goél Jiszráél)”.
A második a sehechejánu áldás: „Áldott… ki életben tartott, megőrzött bennünket, s engedte megérnünk ezt a mai napot!” (Sámuel imája – Zsidó imakönyv 342. oldal). Ez az áldás két szempontból is érvényes lesz. Egyrészt, ha az ember találkozik egy barátjával, akit legalább 30 napja nem látott, akkor el kell mondani a sechehejánu áldást (Széder birchát hánehenin 12:11.), így a Messiásra is biztosan mondani kell majd (a Lubavicsi Rebbe: Torát Menáchem 5749 1. kötet 207. oldal). A másik, hogy ünnepnapokon is elmondjuk ezt az áldást, „biztos, hogy a Messiás eljövetelének a napja is egy ünnep lesz, sőt, biztos, hogy még kidust is kell majd mondani a sehechejánu áldással együtt” (Lév Chájim uo.).
A harmadik áldásban az szerepel, hogy „Áldott… aki a bölcsességéből részt adott az istenfélőknek!” (Zsidó imakönyv 120. oldal). A Talmud (Bráchot 58a.) és a Sulchán áruch (SBH uo. 8.) szerint ezt nagy tóratudósokra mondjuk, így érvényes lesz a Messiásra is, akinek „a tudása nagyobb lesz, mint Salamon királyé” (Maimonidész, A megtérés szabályai 9:2.)
A negyedik áldás ehhez nagyon hasonló, arra mondjuk „Áldott… ki a halandó embernek részt adott dicsőségéből!” (Zsidó imakönyv uo.). Ez pedig uralkodókra vonatkozik, amilyen a Messiás is lesz.
Végül az ötödik áldás „Áldott… a mélységes titkot tudójára!” mondandó, ezt pedig akkor kell mondani, amikor legalább 600 ezer zsidó összegyűlik valahol (Talmud uo.). Mivel minden ember másként gondolkozik, így ennyi embernek a gondolatai valóban mélységes titkokat rejtenek. Ezenkívül el kell ezt az áldást mondani, ha egy nagyon különleges, bölcs emberrel találkozunk (Talmud uo.). A messiási időben, amikor Mózes és a zsidóság más messze kiemelkedő bölcsei újra jelen lesznek, akkor biztos, hogy rájuk illeni fog ez az áldás (JHB uo. 9. fejezet eleje).
Jó ötlet volt ezt a kis emléket szétosztani, hiszen így elgondolkodtunk a Messiásról és megismerhettük ezeket a ritkán használt áldásokat. Kívánom, hogy minél előbb el tudjuk mondani ezeket az áldásokat!
Szabó dédnagymamának, a nagyszülőknek és a szülőknek kívánom, hogy sok „náchászuk”, zsidó örömük legyen Zevitől és a következő generáció minden tagjától!
